Anyaszabi Amszterdamban
A kislányom születése óta minden egyes nélküle töltött óráért lelkiismeret furdalás kínzott. Bevallom éveken át, betegesen. A sors úgy hozta, hogy mi ketten az első pár évben igazán összenőttünk. Csak vele. Mert azt, hogy egyedül, mással, nélküle, én ilyet nem ismertem. Szó sem lehetett róla. Sem utazás, semmi. Aztán fél éve kipróbáltam. Mert imádom őt, de úgy éreztem, nagyon kell.
Meg kell maradnunk nőnek is lenni és egyéb más szerepeinkben is helytállni. És néha tudnunk kell még bulizni, kikapcsolódni a barátainkkal, és külön élményt szerezni. Egy másfajta élményt. Kellett nekem ez az utazás. Kellett, hogy újra rájöjjek, hogy nem csak Anya, hanem nő is vagyok. Kellett, hogy újra rájöjjek, hogy igenis fontosak a barátok, még ha más országban élnek és más nyelvet beszélnek, akkor is kell rájuk időt szakítani. Újra rájöttem, hogy egy ölelés, egy kézfogás, egy nyugodtan elfogyasztott vacsora, egy reggelig tartó mulatság, igenis kell! Igenis szükséges Anyaként is elvonulni egy másik kultúrát meglesni, élvezni az ottani élet ízét. Úgy éreztem magam, mint aki szerelmesebb, mint valaha és aki boldogabb, mint valaha! Szépnek láttam mindent, még a metrózást is az amszterdami káoszban. És hiszem azt, hogy ezt mind - mind azért kaptam, mert megérdemeltem. Hosszú idő volt megértenem, hogy ettől még nem vagyok rosszabb szülő! Rettenetesen kötődünk egymáshoz, de ez a fajta élmény is jár nekem! Így megpróbáltam maximálisan élvezni az Anyaszabit és elengedni a szokásos lelkiismeret furdalást!
Régóta készültem Amszterdamba, de valahogy mindig elmaradt! Pedig sokat olvastam korábban róla és mindig is vonzott, mert a város és jómagam között éreztem pici hasonlóságot. Van a szép, a jó oldala, és van a kevésbé szép, „rosszcsont" oldala. És töredelmesen bevallom, bennem is bujkál ez a kettősség. Nyugtassatok meg, hogy ez nem annyira baj, hogy nem egy síkon mozgunk mindig! Sajnos sok időm nem volt felkészülni, mert egy egyhetes bécsi bőröndkipakolásból történt a másikba bepakolás. Így a repülőtéren olvasgattam és terveztem, hogy mi az, amit szeretnék majd megnézni. De a legfontosabb az volt, hogy a svéd barátainkkal találkozzunk, akiket utoljára júliusban láttunk és már rettenetesen hiányoztak nekünk! Egészen más fiatalok, mint akik mi vagyunk most „itthon”. Egész más életszemlélettel, boldogan, mosolygósan, pozitívan élik meg a mindennapokat, pedig náluk sincs kolbászból a kerítés és keményen dolgoznak ők is. Ugyanúgy érik őket csalódások a párkapcsolatban, munkahelyi kudarcok, de valahogy más mégis a mentalitásuk. Boldogok, pozitívak. Jót tett a lelkemnek az ölelésük, a mosolyuk. Erőt ad ahhoz, hogy igenis lehet élvezni az életet! Ez csupán rajtunk múlik! Amszterdam rabul ejtett. A korábbi vele kapcsolatos érzéseim beigazolódtak! Romantikus hangulata, pezsgő élete és a látnivalók színes skálája fogadott. Tetszik a sötét oldala a maga lazaságával, a piroslámpás negyeddel, ahol engedélyezett a prostitúció. Bevallom a kirakatban táncoló lányok számomra inkább mulatságosak voltak és picit még sajnáltam is őket. Fiatal tizenéves lányok, akik sokan elmondásuk szerint azért űzik ezt az „ipart,” hogy tanulmányaikat ki tudják fizetni. Ugyanakkor szép is ez a „rossz” negyed. Csodaszép látvány este. Piros fények világítják be az épületeket, hidakat és a „coffeshopokból” árad a jókedv. Itt található Casa Rosso, ami egy szexszínház. Itt is mókás volt végignézni a „sorban állókon”.
Amszterdamhoz hozzátartoznak a lazán felöltözött biciklis fiatalok, a találkozók a főtéren, a Damnál. Tetszik ez az oldala a tarkabarka épületekkel, az óriási partykkal, és tetszik az elegáns oldala is, a szép házak, csinos emberek, csillogó üzletek, dizájnos éttermek, múzeumok, mint például a Van Gogh. És tetszik a nyugalma, a tulipánok, a szépséges virágpiacok, a sajtok világa, a szélmalmok, a fapapucsok. És az a sok-sok víz és a sok-sok csatorna! Itt egy hajóút roppantul csodás! Tetszik Amszterdam! Vannak hippi-piacok és vannak csodaszép luxusüzletek. Vannak szinte már „szétesően” laza utcai outfitek és vannak elegáns ruhákban járó emberek. Ezen a hétvégén nem igazán foglalkoztam a divattal és nem is terveztem ruhavásárlást. De van a főtéren egy DeBijenkorf üzletház, aminek különböző szintjein luxus márkák termékei csábítják vásárlásra az idelátogatókat. Na, ezt én sem hagyhattam ki, hogy alaposan ne nézzek körül! Viszont vásárlási mániámat kiéltem a fapapucsokban! Tetszik Amszterdam! Köszönöm Anyaszabi!
Turbék Ildikó - Pillidrops
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez