Anyák lazán: Gyerekmentesen
Az elvált anyukáknak van egy olyan kiváltságos helyzete, hogy megadatik az a bizonyos egyedüllét, amire oly sok anyuka vágyik néha napján. Én is elvált anyuka vagyok és bizony nem mindig volt könnyű ezeket az egyedülléteket élveznem!
A válás utáni első időszakban mindenkinek egy teljesen új szituáció volt az apás hétvége. Nekem azért, mert az évek óta tartó szoros szimbiózis, ami van köztem és a gyermekem között, most megszakadni látszik. Persze, valójában ez nem szakad meg, csak mi anyukák így éljük meg.
Van mögötte egy olyan félelem is, hogy mi lesz, ha a gyerek nem fogja magát ott jól érezni és egész hétvégén sírni fog? De szerintem minden anyában van egy olyan, titkolt, rejtett félelem is, hogy mi lesz, ha jobban fogja ott magát érezni és egy idő után… És ilyenkor már repülünk is a jövőbe és látjuk, hogy per újrafelvételen vagyunk a bíróságon gyerekelhelyezés ügyben.
Ha beleragadunk ezekbe a félelmekbe, akkor garantáltan egy nagyon rossz gyerekmentes hétvégénk lesz! Miután elég sok önismereti úton jártam és járok egyszerre, hála égnek mindig akadt valami olyan program, amit akkorra tudtam ütemezni, amikor gyerekmentes voltam. Vagyis, jobban mondva a gyerekmentességet tudom akkorra ütemezni, amikor olyan programokra van lehetőségem, amiket jobban szeretnék gyerek nélkül megélni. Ilyenkor nem érek rá fikciókon agyalni, mert sokkal fontosabb és hasznosabb elfoglaltságaim akadnak!
De túl az önismereten, szerintem minden embernek szüksége van egy kis „énidőre”, amikor olyan dolgot tud csinálni, ami saját maga szórakoztatására szolgál. Ami feltölti, ami hozzá ad. Ez mindenkinél más lehet.
Tudom, hogy nagyon jó és szuper dolog szülőnek lenni, de ezért nem kéne feladnunk azokat a részeinket, akik/amik gyerekmentesen érzik jól magukat. Hisz, ha a királynő boldog, a birodalom boldog!
Illek Andi, a katonából lett varázslónő
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez