Annyit kapsz, amennyivel megelégszel
Nézem mások életét, és majd’ kitör belőlem a düh, az idegesség: másnak miért megy jobban, könnyebben? Miért alakulnak a dolgai gördülékenyebben, miért van több pénze, miért egészségesebb, mitől boldogabb a párkapcsolata? Persze nem vagyok irigy, csak nem értem. Értetlenül állok az események előtt, mert én is megteszem, amit kell, odateszem magam a munkában, a gyereknevelésben, a házasságomban, és mégsem azt kapom vissza, amire vágyom – mondja széttárt karral egy ismerősöm.
Azt hittem, valami isteni büntetésben lehet részem, vagy hogy van, akinek jár, van, aki meg nem kaphatja meg alapon szenvedek az élettől, de nemrég, egy barátom új életet kezdett, és megláttam valamit a sorsa alakulásában, amire eddig nem voltam képes. Megláttam valamit, ami óriási különbség kettőnk sorsa között, nevezetesen az elvárásokat! A barátom nem elégedett meg annyival, amennyire én boldogan igent mondtam volna. Nem mondta azt, hogy jó, ha most ennyire rosszul alakulnak a dolgok, beérem jóval kevesebbel, és beköltözöm egy panelba, hanem igényes helyet választott magának. A helyében én örültem volna, ha bármi adódik, ahol elélhetek. S nem csak a lakással vagyok így. Mindennel, ami az életemben adódik. Valójában elfogadom, hogy nekem ennyi jár. Hogy nekem olyan férfi a férjem, amilyen, hogy olyanok az életkörülményeim, amilyenek. Őszintén szólva ebből a pénzből, amiből gazdálkodunk, sokkal színvonalasabban is élhetnénk, bár itt-ott meg kellene húzni a határokat, kevesebbet is fogyaszthatnánk, de jobbat. Csakhogy miért adna nekem bármiből szebbet, jobbat az élet, ha egyszer azt mondom erre is, hogy elég megfelel?
Meséltem a felfedezésemet a barátnőmnek, Timinek, aki egyetértett a meglátásommal. - Neki még nálam is kevesebb az elvárása az élet és a férfiak felé – tette hozzá szomorúan. - Ő még ennél is sokkal kevesebbel beérné: a lényeg, hogy kapjon valamit, hogy történjen vele valami. Mondvacsinált barátságokat tart fenn, hogy barátai legyenek. Olyan helyekre jár, ahol nem kedvelik, csak hogy elmondhassa, vannak ismerősei, bejáratott helyei. De azt mondja, ez nem számít, neki így is jó. Pedig úgy fest, hogy ha ennyivel megelégszik, bizony nem is jár több.
Persze az is igaz, hogy a jobbhoz, a többhöz másként kellene hozzáállni. Valahogy másként kellene magára gondolnia, az életére, és az életre magára. Mást kellene, hogy jelentsen a gazdagság, a boldogság, a férfi, a párkapcsolat és minden egyéb! És ha képes volna másképp gondolni minderre, mást is várhatna el. És igen, neki is érdemesebbnek kellene válnia a jóra.
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez