Annyit érsz, amennyi lájkod van
Megkerülhetetlenül az életünk részévé vált a digitális világ. Fénykorukat élik a közösségi oldalak, videómegosztók és társaik és mindannyian töltünk velük/rajtunk valamennyi időt, ki többet - ki kevesebbet, de a lakosság nagy része szinte kortól függetlenül online felhasználónak számít. Mégis csak nagyon kevesen mondhatják magukról azt, hogy ők bizony tudatos felhasználók és teljes mértékben kordában tudják tartani a szörföléssel töltött idejüket és a tartalmak rájuk gyakorolt hatását. Az online tér elhiteti velünk, hogy nincsenek keretek és, hogy semminek nincs következménye. Pedig nagyon is van.
A digitális világ ugyanis amellett, hogy számtalan előnnyel rendelkezik, sok-sok veszélyt is hordoz magában. Hogy csak egyet említsünk: a fiatalabb generációk, akiknek még fejlődésben van az önképe-önbecsülése, könnyedén gondolhatják azt, hogy értékük a like-ok számától függ és azokért képesek lehetnek bármit meg is tenni. Következmény? - lelki prostitualizáció. Megoldás? - digitális nevelés.
Ha kíváncsiak vagyunk arra, mégis mi fán terem az a digitális nevelés, akkor mindenképp vegyük a kezünkbe Tóth Dániel Digitális nevelés című könyvét, mely hiánypótlónak számít a témában, abban a tekintetben, hogy amilyen régóta használjuk a különféle kütyüket, ahhoz képest vajmi keveset tudunk azok megfelelő használatáról és a ránk gyakorolt hatásaikról. Tóth Dániel egy az internet, a videójátékok és az okoskütyük világára szakosodott pszichológus, aki ráadásul maga is gamer, influencer és nem utolsó sorban két gyermekes apuka. Több, mint 15 éve kutatja a digitális világ rejtelmeit és végez ezzel kapcsolatban ismeretterjesztő tevékenységet is. Ha valakire, hát rá érdemes odafigyelni a témában, legyen szó rólunk vagy gyerekeinkről, egyaránt ajánlott mindenkinek megtanulnia a "helyes" kütyüzést, hogy ne az eszközeink használjanak bennünket, hanem sokkal inkább azok igyekezzenek a mi hasznunkra válni.
Külön szimpatikus a könyvével kapcsolatban, hogy írója nem démonizálja a digitális világot, mint ahogy teszik azt oly sokan, inkább arra törekszik, hogy csökkentse a szakadékot a generációk között és megtanítsa őket a hatékony kommunikációra, hogy a kütyühasználat kérdése ne egy végeláthatatlan háborúskodás legyen. Mindenki számára elfogadható, közmegegyezéses módszereket javasol, amik következetesen beépíthetők a családi életbe. A könyvből választ kaphatunk a kérdéseinkre:
- Jótékony vagy káros?
- Tiltsam vagy engedjem?
- Miből mennyi az egészséges, mikor kapjon a gyerek telefont?
- Mit kezdjek a kezelhetetlenné vált gyerekkel, mikor kell szakemberhez fordulni?
Segít eligazodni a digitális útvesztőben, megtalálni az egészséges mértéket, áthidalni a generációs szakadékokat, tudatosabb felhasználóvá válni, ha úgy tetszik, megtanít túlélni a digitális dzsungelben.
A vívmányaink zöme nem tisztán jó vagy rossz
Fontos, hogy ne ítélkezzünk, mikor a digitális világgal kapcsolatos dolgokról kell kommunikálnunk, akár a gyermekünkkel, hiszen hiába tiltanánk be mindenféle okos kütyüt otthon - ezek mára az életünk megkerülhetetlen részeivé váltak, ha valami okból kifolyólag nekünk nem is, de a fiatalabb generáció számára biztosan. Semmit sem érünk el náluk, ha csak a veszélyeket harsogjuk és ördögtől valónak kiáltjuk ki az okos eszközöket. Hiszen legtöbbjük épp a pozitívumokkal találkozik csupán, miközben szerencsésen elkerülik azok a veszélyek, amiket folyton harsogunk nekik. Ráadásul nem csak ők eshetnek áldozatául, mi magunk is könnyedén válhatunk problémás felhasználóvá. Ezt a képességünket sosem nőjük ki - olvashatjuk a könyvben.
A cél tehát nem megnyerni a szülő-gyerek vagy tanár-diák csatát, hanem hogy véget érjen a háború.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez