Angyal
Néha kincsekre bukkanunk. Olyan kincsekre, amiket nem ismert ezidáig a világ. Fiatal, kortárs ismeretlen költők és írók szerzeményeit kívánjuk bemutatni, olyanokét, akikről unokáink lehet tanulni fognak az iskolákban. Verset, prózát mindenkinek!
Rozsdaszeplős konzervdobozok
nedvedző csikkek papírcafatok
között a fénnyel drótozott eget
elhagyva tán egy angyal lépeget.
Az alkony felborított pléhedénye
alatt homály van bárha kásafénye
még csordogál és néhol lámpa gyúl
és ő üveglő szárnyakkal vonul.
A rozsdaette konzervdobozok
elázott csikkek szétdúlt mondatok
között de mégis mindenektől távol.
És sűrű egyre sűrűbb a sötétség
micsoda sóvárgás, micsoda kétség
rezeg kocsonyás-sárga szárnyain
míg körbe jár a park sétányain.
Még rácsöppen az alkony kásafénye
csillagszilánk hull eszelős szemébe
pokol volt a föld menny most mind tófenék
s megtölti géproncs rongy és törmelék.
Szerző: Gyalog Katinka
Fotó: Ankom Dreams
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez