Érzéseinket nem szabad szégyellni akkor sem, ha méltatlanra pazaroltuk. Már pedig én ezt tettem veled, kedvesem: méltatlanul pazaroltam rád azt a pár fakó hónapot, amiből ma az idő kimosta a színeket.

Az idő és te nem vagytok jó barátok. Elviszi a rólad hitt minden jót és szépet. Elviszi messzire és arról a képről, amiről szellemként, egy másik nő karjaiból mosolyogsz ma rám, már nem emlékeztetsz semmire abból, aminek egykoron hittelek.

Látod, nyáron ilyen bolond dolgok történnek: tréfát űz az emberrel egy csalfa délibáb. Jöttél-mentél, közben rám se néztél és mikor a földre hullt az első napsugár, te már a másik karjaiban kerested a forróságot. Mintha nem tudnád, nálam egyik se képes forróbban ölelni.

Nézlek ezen a képen és semmit nem értek, hogy kerülhettél ilyen messzi el. Hova tűnt a minden, a földi, az égi, amit együtt hittünk, amik mi voltunk, s amire könnyelműen címkét ragasztottál, mint egy szép áruházi portékára. Azt irtad rá, hogy az igazi. De végül mégse kellett, visszavitted és becserélted egy kisebbre, ami elfér a zsebedbe. És a nadrágodhoz, amit együtt vettünk, most ez a másik simul kacagva hozzá.

Végül úgy is megnyugszom, ne aggódj miattam. Te meg egyszer rájössz, mi voltál nekem. Késő lesz persze, és nem is leszek már itt, de nekem elég, amit most tudok:

Hogy nagyon de nagyon sajnálni fogod...

                                                                                                                                       Szentesi Évi

                                                                                                                                      Rúzs és Tükör

• rúzs és tükör szerelem válás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!