Amit a másik tesz, az róla szól, amit benned kivált, az rólad
A legtöbb kapcsolati kérdésben nagyon gyorsan szinte mindig a másik félre kanyarodik a téma. Elkezdjük szétszedni, szerelni, majd újra összerakni. Mindent megteszünk, hogy megértsük, megváltoztassuk, és ha hoz is megértést és előrejutást ez a fajta cselekedet, a valódi feladat mindezek után Önmagunk felé fordulni. Mert amit a másik tesz, az róla szól. Amit pedig bennünk kivált, az rólunk.
Legyen ez a mantrád, amikor a másikra mutogatnál és köszönd meg neki. Lehet, hogy életed legnagyobb szívességét teszi, még akkor is, ha te épp felrobbansz tőle. Nehéz így ezt elfogadni és tiltakozik is ellene az egónk általában. Mégis, a fejlődésnek az egyik záloga, ha ezt figyelemben tartod. Lehet ez ellen küzdeni, csak nem nagyon van értelme. És mivel saját magunkat mások szemén és tettén keresztül látjuk, sokszor ezek bizony szükségesek ahhoz, hogy olyat lássunk meg magunkban, amit enélkül nem kaptunk volna meg.
Tehát minden, még egyszer mondom, minden lehet ajándék – ha merünk és tudunk úgy tekinteni rá. Nem állítom, hogy ez mindig könnyű, csak érdemes nem elfelejteni. Tehát amikor azon aggódsz, hogy a Férfi miért nem hív, vagy hogy az Élet nem a fejedben elképzelt és előre megírt forgatókönyv szerint működik, akkor bizony érdemes nem a Férfira vagy a Sorsra fókuszálni, hanem saját magadra.
Amíg felkavar, hogy a másik nem ír, nem hív, nem találkozik veled, nem csinál ezt vagy azt, vagy ellenkezőleg, miért csinál ezt vagy azt, addig azzal neked van dolgod. A másiknak nincs. Hogy a Férfi miért teszi, vagy miért nem teszi azt, amit tesz, netán nem tesz, az az övé, az róla szól, arra közvetlen hatásunk nincs.
Magadra érdemes ilyenkor fókuszálni, hogy téged miért kavar fel napokra, hetekre vagy hónapokra. Nincs azzal sem semmi gond. Nőből vagyunk, így a Férfi indít be bennünk nyomógombokat, csak nem mindegy milyen sűrűn és mennyi időre.
A semleges állapotot nem értékeljük eléggé. Persze, mert nőként imádjuk az érzelmeket, a drámát, a fordulatokat! Az már más kérdés, hogy a férfiak pedig pont ettől menekülnek, vagy ha nem menekülnek, simán csak nem tudnak vele mit kezdeni. Azt az állapotot azonban, amikor „ez nekem oké”, vagy „nincs vele dolgom” – ezt nem tudjuk értéknek tekinteni. Pedig mennyire hogy az.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez