Amire a kiskutyám megtanított
Azt mondják egy kutyát pontosan annyira lehet szeretni, mintha egy családtagodról lenne szó, és milyen igaz. Úgy gondolom a kutyagazdák pontosan értik is, hogy miről beszélek. Hogy mennyire fontossá válik a négylábú kedvencünk.
Moki a kiskutyám sokkal többet tanított nekem az életről és önmagamról, mint valaha gondoltam volna. Amikor hozzám került még egészen kicsi volt, én pedig teljesen tapasztalatlan, kezdő kutyásként sokszor azt sem tudtam mit kellene csinálnom vele. Aztán idővel ő maga mutatta meg nekem, hogy hogyan lehet szinkronban az életünk.
Megtanított a felelőségtudatra, amiről korábban azt gondoltam megvan bennem, mégis gondját viselni egy kisállatnak sokkal többről szól. Hálás vagyok ezért, hiszen a felelősség mellett ezzel együtt azt is megtanultam, hogy hogyan gondoskodjak valakiről. Hogy nem nézhetem mindig csak saját magamat, mert tényleg felelőséggel tartozom iránta és nem hagyhatom őt cserben. Nem tehetem meg, hogy nem érkezem időben haza, hiszen le kell vinnem őt sétálni, stb.
Cserébe viszont azt is megmutatta, hogy milyen is az önzetlen, igaz szeretet. Hogy milyen érzés azt tudni, hogy valaki mindig vár otthon és soha nem fog haragosan vagy sértetten fogadni. Örömmel, lelkesen vár rám az ajtóban, amint bedugom a kulcsot a zárba. Megmutatta, hogy mellettem van a rossz és nehéz napjaimon is, úgy mint talán senki más. Amikor betegen feküdtem, akkor sem mozdult el mellőlem, hiszen ő így próbált rólam gondoskodni. Neki nem számított, hogy hogy nézek ki, milyen a hangulatom, akkor is ugyanúgy szeretett.
Én pedig megértettem azt, hogy mekkora kincs az életben ez a kis négylábú, akit pontosan úgy szeretek, mint amennyire ő szeretett engem.
Hálás vagyok azért, hogy élete végéig a gazdija lehettem és soha nem fogom elfelejteni azt a rengeteg boldog emléket, amit ő okozott nekem.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez