Amilyen a szakítás, olyan volt a kapcsolat
Elengedni azt is jelenti, hogy tisztességesen istenveledet mondtunk, és végre nyugodtan távolról nézzük egymást időnként, anélkül, hogy benne lélegeznénk egymás életében.
Elengedni azt is jelenti, hogy nem ragaszkodunk többé. Önként és megélt fájdalom nélkül tesszük le az életszakaszt, ami ajándékként jutott nekünk. Elengedni fájdalommal jár. Kínkeserves vajúdással, lázban fetrengéssel. Meg kell szülni a múltunk elvetélt, torzszülöttjét, meg kell szabadulni tőle. Olyan, mint a tisztitótűz, aminek a legvégén végre megtisztulva, megmosakodva nyithatok ki új ajtókat.
Mondhatjuk, hogy a csendből mindenki ért, és a zéró kommunikáció is egyfajta válasz. De sokkal nagyobb fájdalmat és sérülést okozunk, ha levegőnek nézzük, semmibe vesszük a másik embert, mint azzal, ha éretten, karakán módon felvállaljuk az elutasítást. Ha le szeretnénk zárni a kapcsolatot, a szálakat egészen el kell varrni. A szélsőséges indulatok, a negatív érzések, a fájdalom, az ellenségeskedés a gyászfolyamat haragról szóló szakaszában normális érzések, éppen a ragaszkodásról üzennek, hiszen ha nem lenne mély a fájdalom, akkor csak legyintenénk rá, már régen elengedtük volna egymást.
Ebben a szakaszban azért halmozzuk a negatív érzelmeket, hogy képesek legyünk elviselni a szakítás sebét, hiszen ha azt ismételgetnénk, milyen szép volt együtt, még inkább szenvednénk. Ez a fajta elutasítás kell a továbblépéshez, ám ha ebbe beleragadunk, ebben a fázisban megrekedünk, bosszút állunk, szándékosan kárt okozunk, ellehetetlenítjük a másik ember életét, helyrehozhatatlan károkat okozunk, évekig elhúzva a gyűlölködést. A szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Akkor történik meg az elengedés, ha jelképesen elkészítjük múltunk moziját, közös életünk pozitív kisfilmjét, és azt indulatok nélkül, szeretettel tudjuk végignézni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez