A szakítás, egy kapcsolat vége mindig fájdalommal jár. Aki mást mondd az vagy nem volt benne érzelmileg, vagy hazudik. Az egyetlen, ami ilyenkor igazán fontos lehet még, az bizony megmutatkozik.

Két ember kapcsolatába egy kívülálló harmadik soha nem fog tűpontosan belelátni. Így nem érdemes a közhelyekkel dobálózni, és oly sok tanácsot adni. Egy szakítás fáj, kínoz és sokszor olyan mély sebeket üt rajtunk, mint egy gyorsvonat. Az viszont korántsem mindegy, hogy hogyan engeded el a másikat. Ugyanis az igazán fontos emberi érzés ebben mutatkozik meg.

Tisztelted, szeretted eléggé ahhoz a másikat, hogy ne csupán csak eltűnj az életéből? Hogy ne csak egy utolsó ki nem mondott szó legyen az ajkadon, számodra? Amikor félelemből, gyávaságból, önmagad elől való menekülésből csak félmegoldásokkal és ködösítéssel eltaszítottad őt? Mert sokan teszik mindezt. Csakhogy egyetlen lényeges dolgot felejtünk el ilyenkor, és ez az, hogy a legnagyobb hibát itt magunkkal szemben is elkövetjük ezzel.

Ugyanis mindenkit megilleti az utolsó szó joga. Mindenkinek jár a búcsúbeszélgetés, ahol ráláthat mindkét fél arra, mit rontott el, vagy mi nem működött. Hogy tovább ne maradjanak a másikban a mardosó kérdések. Hogy igazán megértsék egymást, és szeretetben tudjanak elbúcsúzni egymástól. Egy elválásnál éppen elég mély fájdalom jön, ahhoz, hogy nehéz legyen az elengedés. Nincs szükség arra, hogy még nyomorba is döntsük az egykor szeretett személyt azzal, hogy benne hagyjuk a megválaszolatlan kérdések és a gyötrő kétségek közepében. És fontos tudni, hogy magunkkal szemben is ezzel ugyanakkora sebet ejtünk. Talán most még nem is gondoljuk, de kis idő múltán amikor a rossz érzések tovaszállnak a másik kapcsán, a lelkünk felszólal és emlékeztet majd arra, hogy nem így kellett volna.

Hiszen, aki igazán szeretett az nem tesz ilyet. Aki hitt valaha a másikban az sem tesz ilyet. És, aki tiszteli a másikat, az sem tesz ilyet. Egy érzelmileg érett kapcsolatban bárhogy is alakul, meg kell értenünk a másik érzéseit anélkül, hogy kimenekülnénk a szorító helyzetből. Meg kell értenünk, hogy ha egymást valaha valóban szerettük, akkor nem férhet kétség közénk. Még ha el is kell válnunk egymástól, az ember, a lélek megmarad. Más formában igen, más rend szerint, igen, de megmarad. De ha eltaszítjuk a másikat, akkor olyan törést okozunk egymást közt, ami talán már vissza nem fordítható emberileg.

• elengedés érzelmek érzések lélekhangok párkapcsolat pszichológia szakítás szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!