Amikor nincs féltékenység
Azt hiszem a féltékenység alapvetően természet, na meg talán egy picit kor kérdése is. Jómagam úgy látom, ahogy telik az idő, az emberek egyre kevésbé hajlandóak olyan kapcsolatokban részt venni, ahol a hűtlenségnek akár a gyanuja is fennáll.
Nincs már türelmük a hülyeséghez, a játszmákhoz, az értelmetlen kiabálásokhoz – mondják – nyugalmat szeretnének, csendes, békés otthonba hazamenni munka után. De persze ez nem mindenkinél kor és tapasztalat kérdése, vannak, akik már nagyon fiatalon képesek féltékenység, és jelenetek nélkül végigcsinálni egy kapcsolatot.
- Ha azt gondolod, hogy a féltékenység a nagy szerelmek és a nagy szenvedélyek sajátja, hát tévedsz – mondja a barátnőm. Soha életemben nem voltam féltékeny típus, nem tudom megmondani, hogy miért, talán a természetem tehet róla, talán mert nincs bennem semmi fogékonyság a drámák irányában, a lényeg, hogy velem nem esett meg ilyesmi - mondja. Ha jobban belegondolok a részletekbe, azt kell, hogy mondjam, jót tesz egy kapcsolatnak – legalábbis azoknak, amelyeknek résztvevője voltam – ha kimaradnak belőle ezek a viharos jelenetek. Például azért, mert ha hagyod élni a másikat, ha nem hívogatod, nem tesztelgeted, nem kémkedsz utána, te magad is nyugodt leszel, mert a figyelmed nem jár folyton valaki máson, aki nem te vagy, és így tudod a saját életedet élni. Aztán jót tesz a párod barátaival való kapcsolatodnak is! Tapasztalatból mondhatom, hogy a barátai nagyon kedveltek, amiért nem hívogattam és nem kértem számon a pasimat, amíg velük volt. Kifejezetten örültek, hogy engem nem kellett riválisuknak tekinteni. Életem minden kapcsolatánál játszott az élni és élni hagyni szlogen, ami jó hatással volt a közös életünkre.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez