Amikor megcsalod a párod, magadat is megcsalod
Ezzel a címmel senkit sem akarok bíztatni arra, hogy sajnálja magát, ha ő az elkövető, hiszen aki ily kegyetlen ahhoz, akit állítólag szeret, vagy szeretet, nem érdemli meg. Ugyanakkor figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy magának is hazudik az élete jólétéről, és ezt mindennap tettetni fárasztó. Hátat fordítasz magadnak is akkor, amikor a párodnak. Hátat fordítasz az elveidnek, és azon fontos dolgoknak, amelyekért nap mint nap küzdöttél. (Persze lehet, hogy simán csak szemét és mohó vagy.)
Tudom boldogságról és mély, őszinte kapcsolódásokról álmodsz (nagyrészt). De ha magaddal nem tudsz kapcsolódni, akkor hogyan akarsz mással? Amikor valami nem működik, sok esetben benned is „elromlott” valami.
Félsz attól, hogy elmond a másiknak mire vágysz. Félsz attól, hogy visszautasíts másokat. Félsz attól, hogy szembe nézz a saját változásaiddal. Rettegsz a fájdalomtól, ami az őszinteséggel jár. Mert hát tényleg kísérteties érzés kibontakozni és levetkőzni. Amikor arra a döntésre jutsz, hogy megcsalsz valakit, nem lehet indokokként felsorolni azokat, hogy ő mit tett és mit nem tett meg érted. Te hoztad meg a döntést, és lehetséges, hogy lelkileg már jóval előbb megcsalt a másik, nem mentség. Nem bújhatsz ki ilyen sz*r kifogással a felelősség alól. A párod keze is éppúgy benne van ebben a folyamatban, de a megcsalás igazából nem róla szól.
Tudod mi a baj? Gyáva voltál magadnak élni. Gyáva voltál az lenni, amit mástól is elvársz. Ez nagyon komoly lelki megmérettetés. Nem az a probléma, hogy valakit már nem tudsz olyan szenvedéllyel szeretni, ahogyan az megérdemli. Az a baj, hogy magadat sem tudod olyan szeretettel kormányozni, hogy jó döntéseket hozz, és ne bánts másokat és önmagad. Az a baj, hogy nem bírod el a saját személyiséged, és kitérsz a beteljesülések elől. Így csak tovább tart a megmérettetés, mert amit meg kell tanulnod, úgyis megfogod.
Szerintem az az igazi szeretet és szerelem, ahol elmerem mondani az igazat, legyen az iszonyúan fájdalmas, és akár végzetes, vagy fura. Ahol elmerem mondani a titkos kis vágyaim és nem egy kocsmában sugdosom mindenféle jött ment cafkának vagy csavargónak a fülébe, pár feles után. Persze nagyon nehéz néha úgy beszélni a dolgainkról, amik talán nem mindennapi és nem szokványos elképzelések. De mi értelme olyan kapcsolatban élni, ami ezeket nem bírja el? Mi értelme olyan emberrel tervezni, akinek félsz a véleményétől? A testiség nem a mély érzelmekről szól egészen. Rengeteg lehetőség áll rendelkezésünkre, ha őszintén tudjuk és fel is merjük vállalni- a megfelelő emberek ellőt- vágyainkat. Nem kötelező ragaszkodni a sémákhoz, mert nem az a lényeg. Akkor jó valami, ha mindkettőtöknek jó.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez