Amikor kinyílik a tudat - a spiritualitás ösvénye
Ma már nagyon népszerű azt mondani, hogy „érdekelnek az ezoterikus dolgok”, hogy „spirituális személy vagyok”. Igen, sok emberben valóban megszületik a vágy, hogy a megismerhesse a láthatatlant, felébred bennük az ősi ösztön, hogy haza találhassanak, hogy azt az oly régóta tartó hiányállapotukat kitöltse a tudás, a magasabb rendű megértés.
Érthető, hogy az emberek az utóbbi évtizedekben, hatalmas számban kezdtek valami más felé fordulni, hiszen annyi elnyomásban részesülünk, annyi sok rossz dolog ér bennünket, melyek lelkünket arra sarkalják, hogy befelé tekintsünk, kezdjünk el másként gondolkodni, élni.
De ez az út, nem az az út, hogy könnyelműen azt mondom, holnaptól én is elolvasom Eckhart egy művét, kezembe veszek egy kis Osho – t, Coelho-s idézetekkel rakom tele az üzenő falam, pozitívabban fogok gondolkodni, és alkalmazom a Titokban leírt tippeket. Ha erre az útra, tudatosan lépsz rá, fel kell készülnöd arra, hogy felelősséget vállalj az életed döntéseiért. Nincs több felelősség hárítás, csak mély alázat és bátorság, hogy önmagaddal szembenézz, mit, kit teremtett az elméd, és hogy felfedezd a tapasztaló lelket önmagadban, azt, aki igazán vagy. Igazából ez az út mindig is a részed volt, öntudatlanul vagy tudatosan, de az önfelismerésed ösvényét járod, amióta csak megszülettél. Általában ér bennünk valami, komoly krízis, vagy egy kisebb megvilágosodás, mikor erre az útra már tudatosan, komoly elhatározással lépünk, és ezt általában azok a kérdések előzi meg, mint a „Miért?” és a „ki vagyok én?”
Ha már elindultál, nincs visszaút, felvállaltad, és nem fogok hazudni, néha nehéz, sőt piszok nehéz lesz. Az egód a kényelemre épít, a megszokásra, a már ismert terepre, a játszmákra és számítanod kell az ellenkezésére. Szembe kell nézned, a saját elfojtásaiddal, félelmeiddel, öntudatlanul felvett programjaiddal, blokkjaiddal, kendőzetlenül, és ezekhez a külvilágodban kapod is hozzá a keményebbnél keményebb „mestereket”, helyzeteket, de a jutalmad ezért felbecsülhetetlen. Mikor önmagadba érkezel, idővel egyre stabilabban, egyre hosszabban, lebontva a védő falaidat, igazán szabadon és napról napra teljesebben az egy leírhatatlan, végtelenül békés állapot.
Ez egy rendkívüli utazás, amire a lelked hív, és ha szólít, azt jelenti megérettél erre az útra. Vezessen ez az élmény bárhova is téged, menet közben egyet ne felejts el, mindig minden érted van, akkor is, ha most még nem érted, akkor is, ha az a tapasztalat most nem esik jól. Ami ma a földre taszított, az okkal történt, hogy valamit önmagaddal kapcsolatosan végre letegyél. Lovagold meg jól ezeket a hullámokat, mert ezek fognak igazán felemelni holnap! Csodálatos, élményekben gazdag újjászületés kívánok Neked!
Virág Klaudia
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez