Amikor érzelmileg megcsalsz
Főbenjáró bűnnek számított a régi időkben a félrelépés, és most a mai, modern ember bármennyire is vallja szabados felfogását, belül valójában mélyen elítéli, és éles véleménnyel bírálja azt, aki félrelép.
Mi a helyzet azokkal az esetekkel, amikor a fizikai megcsalás nem történik meg, azonban érzelmileg már rég félrelép az illető? Bizony sok esetben ez egy valós probléma. Azt gondoljuk, az nem számít megcsalásnak, hiszen a testünk érintetlen marad. Felületesség! Nem egy test vagyunk csupán, bármennyi is szeretnénk sokszor ezt hinni.
A lelki vonal az, ahol a valódi érzések és folyamatok végbemennek. Amikor valakivel úgy kerülünk egy hullámhosszra, hogy közben észre sem vesszük azt, hogy a fejünkből nem tud kilépni a gondolat, ami magával ragad. Azt, hogy meredten bámulunk magunk elé, hiába dübörög a világ körülöttünk és csak arra gondolunk, hogy merre lehet a másik? Mit csinál most? Elcikázott gondolataink megfeledkeznek arról, hogy a kezünket éppen az az ember fogja, aki régóta a társunk. Akinek valaha odaadtuk a szívünket és önmagunkat. De persze mehet a tagadás, miszerint mi nem voltunk hűtlenek, hiszen nem simította a gerincünket végig valaki másnak a keze. Nem, valóban nem, de a lelkünket már réges-rég valaki más simogatja.
Reggelente felkelés, és gombóc a torokban, mert életedben először beismered magadnak, hogy ezt elszúrtad. Lelkileg határvonalhoz értél, ahol döntened kell. Persze a körülményekbe bele lehet kapaszkodni, az mindig tud egy jó kifogással szolgálni… csakhogy a gond az, hogy nem arról van szó, ami kívül zajlik, hanem arról, ami belül. Belül mire vágysz? Mit érzel igazán? Hol vagy te ebben a történetben?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez