Akármilyen nehézség érjen minket lelki szinten, meg kell értenünk, hogy a gyógyuláshoz idő kell. Ez egy hosszú folyamat, amit teljesen feleslegesen próbálunk sürgetni instant megoldásokkal, végig kell mennünk az úton, ha tetszik, ha nem. Ugyanakkor abban is biztosak lehetünk, hogy egyre több olyan dologra leszünk figyelmesek, az idő elteltével, amelyek megmutatják, hogy már jó irányban vagyunk a felépülés felé.

Amikor rájössz, hogy bár a nosztalgia megnyugtatóan hat rád, mégis az előtted álló út sokkal többet ígér és sokkal több reményt foglal magában. 

Amikor észreveszed magadon, hogy hálás vagy, amikor valami jó dolog történik veled. Függetlenül a dolog nagyságától. 

Amikor már értékelni kezded a baráti beszélgetéseket újra, sőt nem csak értékelni, hanem élvezni is tudod.

Amikor magával tud ragadni a természet, és egy másodpercre kizökkensz végre. És csak csodálkozol, hogy miért is vagy szomorú. 

Amikor a naplemente rózsaszín és narancssárga ragyogását látja, és egy pillanatra egy másodpercre nem emlékszik, miért voltál ilyen szomorú.

Amikor a kíváncsiság felváltja a félelmeidet és azon tűnődsz, vajon a hamarosan érkező új élmények, hogyan fognak rád hatni. 

Amikor végre nem érzed magad magányosnak a fizikai egyedüllétkor sem. 

Amikor újra úgy tudsz nevetni, hogy belefájdul a hasad. 

Amikor elkezd értelmet nyerni mindaz, amin most keresztülmentél. 

Amikor újra elkezded érezni magadban ahhoz az erőt, hogy célokat tűzz ki. Ezek nagyon pozitív változások. 

Amikor a fájdalmadat az elfogadás váltja fel. 

• gyógyulás lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!