„Néhányan azt gondolják, hogy a luxus a szegénység ellentéte. De nem. A luxus a vulgaritás ellentéte” – Coco Chanel. A Mercedes-Benz GLC tesztelésekor azon kívül, hogy kiélveztem ennek a páratlanul kifinomult autónak a vezetését, leginkább az járt a fejemben, hogy manapság hol van a határa a luxusnak? Mikortól számít luxusnak egy cikk? Mert az szinte biztos, hogy egyre kevesebb márka mondhatja magáról, hogy luxus, így a Mercedes sem az. De bizonyos termékek, ebben az esetben bizonyos felszereltségi szinttől, már egyértelműen annak mondhatóak.

Sokan, sokféle módon próbálták már definiálni a luxus fogalmát. Az biztos, hogy a luxus esetében, alapvető szükségletünk fölötti értékben, minőségben költünk. Persze azért is, mert megtehetjük és természetesen azért is, mert joggal érezhetjük, hogy megérdemeljük. Szintén Coco Chanel mondta, hogy ahol a szükséglet véget ér, ott kezdődik a luxus. És hogy mindez hogyan kapcsolódik a GLC-hez?

A Mercedes GLC ára 21,5 millióról indul, ha ugyanezt akarjuk coupé formával megvásárolni, akkor nagyjából 3 millióval többet kell érte fizetnünk. A gyengébb, 300e jelzésű PHEV meghajtásért nagyjából plusz 6, a most nálunk járt erősebb, 400e jelzésű plug-in hybridért pedig plusz 7,5 milliót kell fizetnünk az induló 227 lóerős, mild-hybrid meghajtású benzineshez képest. A tesztautónk viszont alulról súrolta a 45 millió forintos értéket, tehát bőséges extra felszereltséggel volt ellátva.
Egyértelmű, hogy a Mercedes-Benz minden egyes járműve komoly presztízzsel bír. Nem kérdés, hogy a világ egyik legpatinásabb gyártójáról van szó, de a luxus csak bizonyos típusok esetében érhető nyomon. Ha valamiből sok készül és sokat adnak el belőle, akkor az már kevéssé nevezhető annak. A Coupé kivitel komoly mértékben csökkenti a potenciális vevőkör méretét, hiszen azonkívül, hogy iszonyatosan jól néz ki, funkciót nem ad hozzá.
A kiegészítő opciókra természetesen ez utóbbi nem igaz, mindegyik újabb és újabb, extra funkcióval látja el és tökéletesíti a járművet. A végeredmény pedig egy valódi remekmű, amely minden részletében kiváló. Műszaki, technológiai és design szempontból, de ami talán néhányak számára szintén fontos, hogy nem tömegcikk. Egy különleges ékszerdoboz, amely kiemeli az átlagos Mercedesek sorából.

Járt már nálunk a megújult GLC, nem coupé, hanem hagyományos formában. Azt egy dízel motor hajtotta (a teszt itt olvasható) és vitathatatlanul kiváló autó volt. A mostani változat pedig ehhez képest is egy gyöngyszem. A méretei kicsit mások a coupénak, mint a hagyományos változatnak. 48mm-rel hosszabb (4764mm) és alacsonyabb, 1605mm. Nagyon jól állt neki az extraként választott 20” -es kerék, amelynek semmiféle hátrányát nem éreztem, csak a látványban lépett előre, hála a szintén extraként rendelt légrugózásnak. Egyébként a nagyobb kerékméreten kívül a légrugó a meglehetősen nagy tömeg miatt sem volt hátrány, hiszen jelentős mennyiségű akkumulátor lapul az autóban, amelyet ez a megoldás megfelelően kompenzálta. De az aksikról kicsit később, viszont, ha már szóba került, akkor érdemes megemlíteni, hogy a csomagtér mérete számos ok miatt egészen kicsire zsugorodott ebben a kivitelben. Egyrészt tehet erről az autó formája, hiszen a lecsapott hátsó rész önmagában ezzel a következménnyel jár, de ezt tetézte az akkumulátor pack elhelyezése is. Az előzőek eredményeként a csomagtér mindössze 390 literes alaphelyzetben (lehajtott ülésekkel 1395l), amely jelentősen kisebb, mint egy normál GLC csomagtere, amely 620/1680 literes. De a csomagtér nem feltétlenül szempont, hiszen egy bankkártya még a zsebünkben is elfér.

A belső tér hangulatán sokat dob a világos kárpit. Kifejezetten üdítő a világosszürke bőrözés, amely jól passzolt az egyébként megosztó, feltűnő kék külső fényezéshez. Valószínűleg a gyártó abban gondolkodott, hogy politikailag sokkal korrektebb, ha többségében műbőr kárpitozás választható. Ez a pont, függetlenül attól, hogy észrevehetetlenül jó minőségű a műbőr az autóban, számomra okozott némi csalódást. A választható nappa bőr ráadásul nem szellőztethető és nem is érhető el világos színben.

A magam részéről én különösen elfogult vagyok az infotainement rendszerrel, amelyet a Mercedes-Benz használ. Meggyőződésem, hogy felépítésében, grafikájában és sebességében is ez jelenti jelenleg a csúcsot az összes autógyártó közül. Aki pedig ezzel sem akar foglalkozni, az pedig a legjobb hangvezérlési szolgáltatással találkozik ezekben az autókban. A GLC Coupé sem más ezen a téren és így ebből a szempontból nem emelkedik ki ez a jármű a többi Mercedestől, de így nem is kell. Ami extra, hogy a navigáció a legfejlettebb kiterjesztett valóságot használja, így a fél szélvédőt beterítő head-up display és a központi kijelző segítségével csodálatos módon, szinte eltévesztés nélkül tudunk navigációt használni.

Az ülések rendkívül kényelmesek, hihetetlen kifinomult módon állítható az üléspozíció, a fejtámla magassága. A tárolórekeszek száma, elhelyezése szintén olyan, amelyet kritika nem érhet. Tényleg tökéletes a hangulat a GLC-ben.

A plug-in hybrid meghajtása ennek az autónak önmagában egy olyan terület, ahol a Mercedes különlegeset kínál. A 400e ugyanis papíron egy plug-in autó, de ha abból indulunk ki, hogy bruttó 31,2kWh kapacitású az akkumulátor (nettó 23,4), akkor láthatjuk, hogy pár évvel ezelőtt tisztán elektromos járműveket vásároltunk ekkora kapacitással. Bár ezekkel nem összehasonlítható feltétlenül a GLC, hiszen nagyobb náluk, sőt, manapság azért közel kétszer nagyobbak az aksik egy ekkora autóban, de ennek a kapacitásnak a segítségével 100 kilométer könnyen autózható (a hivatalos adat szerint 130km). Ez pedig azt jelenti, hogy tisztán elektromosan is közlekedhetünk a 136 lóerős és 440Nm nyomaték leadására képes villanymotor segítségével, amely a GLC-ben található.

Ezt egészíti ki egy 2 literes négyhengeres, amelynek 252 lóerő a teljesítménye és 400Nm a nyomatéka. A rendszer összteljesítménye 381 lóerő és 650Nm nyomaték. Tehát ha sportautónak akarjuk használni és kevéssé érdekel a gazdaságos üzemeltetés, valamint a környezetvédelem, akkor azt is megtehetjük. Ebben az esetben 5,6 mp-es sprintet lehet kicsikarni az autóból.
A másik véglet, ha terepre szeretnénk vinni ezt a kocsit. Megmondom őszintén, jómagam nem próbálkoztam ezzel és nem azért, mert nem gondolnám, hogy képes erre, hanem mert sajnáltam és féltettem volna. De a menü rendszer támogatja ezt a funkciót, mindenféle terepbeállítással, dőlésszögek kijelzésével.

Visszatérve az elektromos közlekedésre, azt gondolom, hogy ez a modell tökéletesen meg tudja azt az elméletet valósítani, hogy az átlag napi használat során nem használjuk a benzines erőforrást. Napi városi közlekedés esetén bőségesen elég a 100-130 kilométer hatótáv. Váltóárammal 11, egyenárammal maximum 60kW-tal tölthető ez a modell és talán az első olyan PHEV, amelynél azt gondolom, hogy érdemes vele utcai töltőre állni, hiszen ekkora hatótávolságnál ez egyáltalán nem ördögtől való. Ha valaki felelősen közlekedik a GLC Coupéval, akkor lokális kibocsájtás nélkül teheti ezt meg. Nekünk a tesztátlag 5 literes fogyasztással telt, mivel az autópályán nem használtuk az elektromos meghajtást. Ekkor 7-8 liter között fogyasztott.

Bizonytalan vagyok, hogy luxusnak, vagy drága presztízsnek tartsam a GLC ezen kivitelét. Valahol a kettő határán mozog. Egy valami viszont teljesen biztos. Azok számára, akik megtehetik, ez a jármű egy tökéletes választás. Univerzálisan lehet használni, városban vagy hosszabb utakra. A négykerék kormányzása miatt döbbenetesen kis ívben is képes volt kanyarodni, kiválóan lehetett vele parkolni, manőverezni, amelyeket a legmodernebb technika támogatott. Hiba nélküli, drága ékszerdoboz, amely technikai szempontból is előremutató. A luxus önmagában benne van, csupán abban vagyok bizonytalan, hogy típuson belül lehet-e szelektálni, hiszen a környezetünk ezeket a nüansznyi, de annál fontosabb különbségeket egy alaptípushoz képest, nem biztos, hogy észre fogja venni.

• glc coupe 2023 glc coupe 400e GLC coupé PHEV teszt glc mercedes Mercedes GLC coupé 400e teszt Mercedes-Benz GLC 400e teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!