Amikor a nőnek szar napja van
Ma sem kezdődött másképp a reggel. Mint egy mohácsi csata kikeltem az ágyból. A tükörben még mindig ugyanaz az arc néz vissza. Készülni mondjuk alig volt időm, de legalább elértem a reggeli villamosomat.
A jó, öreg kettes villamos. Felszállok, helyem is van, na igen, egész szerencsés embernek mondhatom magam, nincs tömeg, az élet apró örömei, nem igaz?! Csak az a rohadt kávé ne landolt volna a gatyámon, amint ezt magamban kimondtam. Persze, hiszen ma kivételesen kiöltöztem. Ne kérdezd miért, nyilván nem ma köszön rám a szőke herceg fehér lovon, de valamiért azt gondoltam, jó lesz ez így nekem.
Az ember néha elgondolkozik mit vár az élettől. Mi is az, amire vágyunk? Én ma leginkább arra vágyom, hogy ne baszogasson a szomszéd öregasszony amiatt, hogy szerinte olyan hangosan mászkálok a lakásban, mint egy tank, vagy, hogy ne tukmálja rám minden második sarkon az utcai árus a portékáját. Oké, elhiszem, hogy úgy nézek ma ki, mint akinek egy push up melltartóra van szüksége, de könyörgöm csak fogytam pár kilót. Ennyit az önbizalom építéséről mára.
Nem akarok unalmas és kötelező beszélgetéseket lenyomni azokkal, akik valószínűleg a nevemet sem tudják. És legfőképpen azt nem akarom, hogy Oszkár, a kedves, ötvenes pocakos kollégám azzal próbáljon levenni a lábamról, hogy mivel harminchoz közel úgysincs pasim ismét, engedjem már meg, hogy elmesélhesse, mi mindent csinálna velem.
Csak zenét akarok a füleimben hallani, és sétálni egyet a rakparton. Szeretnék megnézni egy csomó hajót, ahogy végigmennek a Dunán. És szeretnék enni egy ronda, de finom burritot, a kedvenc mexikói kajáldámban. Szeretnék nem a múltamon agyalni, hogy mit és hol rontottam el. Szeretnék a Lánchídon átsétálni, anélkül, hogy ne ugorna görcsbe a gyomrom. És szeretnék őszintén békét lelni a mai napban, mindenféle magyarázkodás nélkül.
De a valóság az, hogy leöntöttem magam azzal a rohadt kávéval. A valóság az, hogy nincs idő a Dunánál ülni, burritot enni. A valóság az, hogy ma esik az eső, és nem hoztam esernyőt. Hogy ázott lettem, mint egy madár és mire hazaérek, már szar sem marad a reggeli külsőmből.
Viszont lesz majd egy meleg takaró, és néhány agyonnézett kedvenc film.
Köszi a mai napot! Ja, hogy ma van péntek 13? Mindent értek.
További írások itt!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez