Sokáig vártam, hogy eljöjjön az idő arra, hogy igazán megérjek ahhoz, hogy valaki olyan érkezzen az életembe, aki nem csupán átutazója lesz.

Akinek, ha döntenie kell, nem lesz érve ellenem.  Elmúltak az óvodás, kiskori majd a kamasz szerelmek is. Vártam, de mégsem kutattam, hogy milyen lesz majd az igazi érzés. Amit a filmekben és a mesékben láthattam. Később sikerült belecsöppentem a saját tündérmesémbe.

Ahol a főszereplő Ő volt, én pedig a Hercegnő. Az érzés, ahol többé nem volt kérdés. Ahol mindig volt lehetőség, hogy szeressek és szeretve legyek.

Ekkor megtanultam, hogy az otthon nem néhány falat jelent és az érintések nincsenek kézhez kötve. Az otthon két szempárt jelentett, ahova akármikor beviharozhattam félelem nélkül. Az érintés volt az, amihez nem kellettek többé kezek. Így vált a kettőből egy, így lettünk „mi”.

• érzelmek lélekhangok szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!