Amikor a gyermek gyomorpanasszal küzd
Az utóbbi néhány héten megszaporodtak a vírusos gyomor- és bélhurutok a gyermekek körében. Mit tegyünk, mire figyeljünk, mikor forduljunk orvoshoz?
A legfontosabb, amit figyelembe kell venni, a gyermek életkora! A csecsemők külön csoportot képeznek minden esetben, testarányaik miatt. Relatív nagy testfelületük miatt hamarabb kiszáradhatnak, mint idősebb társaik. Honnan tudjuk, hogy áll gyermekünk folyadékháztartása? A legkönnyebben a vizeletes pelenkákat tudjuk figyelni. Ha napi 3-4x van, hajlandó inni Pistikénk, ne aggódjunk! Ellenben, ha nagyon bágyadt, 5 órája nem volt vizelete, karikásak a szemei, mutassuk meg orvosnak! Ha még szopik a baba, az a legjobb helyzet, ezt folytatni kell, csak a ritmuson érdemes változtatni. Gyakran és rövid ideig rakjuk mellre a picit, hogy a megbetegedett babagyomornak kis mennyiségeket kelljen csak emészteni. Ha hány is a csecsemő, az már nagyobb odafigyelést igényel, Szoptatni akkor is lehet, de érdemes emellett forralt, lehűtött vizet is kanalazni gyakran. Amennyiben 4 hónapos elmúlt Pistike, akkor alkalmazhatunk sópótló szereket is, hiszen a hasmenéssel, hányással nemcsak a víz távozik, hanem ionok is, ami felboríthatja az anyagcserét, és ez következményes kiszáradást okozhat. Csecsemőkorban olyan gyógytápszert szoktam ajánlani, ami sókat is pótol, illetve a hasmenés gyógyításában is részt vesz. Ezek általában a patikákban vény nélkül is kaphatóak. Meg szoktam kérdezni, milyen ízt szeret a gyermek, és ahhoz igazítom a terápiát.
A belek betegek, a bélflóra felborul és erre is figyelnünk kell! Kiváló minőségű bélflóra javító szerek (probiotikumok) vannak forgalomban, érdemes a patikus, és a gyermekorvos tanácsát kikérni a választásnál. Amit hangsúlyozni szoktam: életkornak megfelelő szert vegyünk, több olyan is elérhető, ami ugyan kapszulás forma, de a kisebbek számára szétszedhető, és belekeverhető folyadékba. Felhívnám a figyelmet arra, hogy gyermekkorban nem adunk hasfogó gyógyszert! Gondolok itt azokra, amelyek úgy hatnak, hogy a bélmotilitást gátolják, tehát lassítják a bélműködést, hiszen a kórokozóból ilyenkor felszabadulhatnak toxikus anyagok, amik károsítják a szervezetet! A jó öreg széntablettát lehet ugyan használni, de a terápiás adagja olyan nagy ,hogy tisztelem azt a gyermeket, aki ennyit meg tud enni, főleg, ha még hányingere is van.
Természetesen a diéta is fontos ebben a betegségben. A kezdetekben a folyadék a legfontosabb, nem is tudnak emészteni mást a kicsik. Ha néhány óra eltelik hányás nélkül, akkor kevés szilárd táplálék jöhet. Csecsemőknél babakeksz fél éves kor felett adható, nagyobbaknak néhány szál ropi, keksz, reszelt alma, répa. A jelszó: sokszor, keveset! És, ha eljutunk ahhoz a bűvös mondathoz, hogy: Éhes vagyok Anya!, akkor az legyen a kérdésünk, hogy Mit ennél Drágám? És azt adjuk! Meggyőződésem, hogy amit szívesen elfogad csemeténk, az nem fog kijönni belőle, tehát hallgassunk Rá! Egyedül a mennyiséget szabályozzuk! Ne feledjük: A terápia nagyon lényeges „része” a szeretetünk! Ha pánikolunk, gyermekünk is átveszi ezt az érzést. Igyekezzük magunkat meggyőzni arról, hogy jól alakulnak majd a dolgok és bizony nem kudarc, ha minden cselekedetünk ellenére infúziót kell kapnia Pistikének. Szerencsére ma már több olyan intézmény is van, ahol benn lehetünk vele és foghatjuk a kezét. Ez mindennél fontosabb!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez