Amikor a bizalom cérnája elszakad
A bizalomnak ereje, hatalma van. Hatással van ránk, emberekre. Befolyásol. Sajnos sokszor megtörténik, hogy egy hosszú ideig tartó kapcsolat egyszer csak véget ér, mert a pár valamelyik tagjánál elszakad az a bizonyos cérna.
A cérna, ami a bizalmat kötötte össze. A legnehezebb, ha mindez, akkor történik meg, amikor még fülig szerelmesek vagyunk a párunkba, mert ha az a cérna egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, és a csomó is megmaradhat, de onnantól kezdve minden megváltozik, hiszen ezzel együtt a hited is megtörik…
„A bizalom olyan, mint egy üvegpohár. Ha eltörik, megragaszthatod, de soha nem lesz ugyanolyan!” /Teresa c. film/
Volt egy cérna. Ez a cérna szimbolizálta az érzéseinket, a bizalmat, hitet, és a tiszteletet egymás iránt. Hittem benned, bizalmat adtam neked. Te pedig mit csináltál? Mit sem törődve ezzel, eljátszottad. A baj csak az, hogy nem egyszer, nem kétszer, nem háromszor vagy sorolhatnám napestig hányszor, de igazából nem számít mennyiszer. Az számít igazán, hogy szemrebbenés nélkül minden esetnél a szemembe tudtál nézni, és azt mondani, „ne haragudj, többször nem fordul elő, megbízhatsz bennem…” Ilyenkor legszívesebben egy tükröt tartottam volna eléd, hogy nézd meg magad miközben ezeket a szavakat kimondod, és kérdezd meg magadtól, hogy te elhiszed, amit mondasz? Mert én már nem. Többet nem. Azt, sem amit kérdezel. Hidd el, nekem fáj a legjobban, mert minden erőmmel azon voltam, hogy azt a cérnát egyben tartsam. Ezért adtam neked folyamatosan esélyt. Újból, és újból. Hiszen szerettelek. Ragaszkodtam hozzád. Mindent megtettem, hogy ne kelljen az az átkozott felismerés, hogy én már ehhez túl kevés vagyok egyedül.
A bizalmat nehéz megkapni, de annál könnyebb elveszíteni. Neked ez sikerült.
A sokadik alkalom után már nem tudtam rád szerelmes szemmel nézni. A hazugságokat, taktikázást, az önzőségedet láttam csupán. Távolodni kezdtem. Néztem magamat a tükörben, egy összetört, meghasadt lelkű nőt láttam. Majd néztelek téged, és akkor rájöttem, hogy te nem vagy tisztában azzal mit tettél. A csúf igazság pedig az, hogy ekkorra te már a szememben egy jellemtelen, gerinctelen, gyáva férfi voltál. Eljátszottad a bizalmat. Eltékozoltad a szerelmet, amit irántad éreztem. Tudod, ha egy nő szereti a férfit, akkor tiszteli is egyben. Te nem tiszteltél…én pedig könnyek között néztelek téged, és hagytam, hogy az a cérna végleg elszakadjon…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez