Amíg érzéseket váltasz ki bennem, addig van remény
Kapcsolatunk lehetőség, hogy fejlődjünk, érjünk, tapasztaljunk általa, és megtanuljunk éretten szeretni, adni, szórni a szerelem bőségét, mert akkor mindketten kapunk is. De mindketten egyedi életúttal rendelkezünk, és múltunk, életeseményeink életünk minden területére hatással vannak.
A bizalom, a türelem és a kommunikáció táplálja, fejleszti leginkább a kötelékünket, és nem a tökéletességre törekvésünk a lényeg, hiszen tökéletes közös élet még a mozivásznon sincs. Hanem az, hogy a problémáinkat nyugodtan meg tudjuk beszélni, a félelmeinket kimondani, és ebben a folyamatban tudjunk támogatást kérni és kapni.
Súlyos krízisekből, múltban szerzett lelki sebeinkből is fel tudunk állni együtt, ha szeretjük egymást, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és nincs más út számunkra, mint az, amelyen együtt haladunk. A legrosszabb, amit a tehetünk, ha rálegyintünk egymásra, beletörődünk, passzívan belecsontosodunk ebbe az állapotba, pedig egyetlen apró változás már hatással lehetne megannyi másra, egyik változás húzná maga után a többit, csak el kellene kezdeni cselekedni.
Ahol közöny van, ott beáll a csend, ott elfogynak a szavak. A kapcsolatunk legádázabb ellensége a csend, a megfagyott, dermedt, üres kommunikáció. A konstruktív, építő veszekedés kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele. Az érvek ütköztetése nem halálos, és nem ördögtől való ártalom, sőt ha kulturált hangnemben, érett emberek között zajlik, még pozitív értelemben lehengerlő is. A megoldatlan, kezeletlen, rákos sejtként burjánzó problémák, és a gyermekded, ügyetlen konfliktuskezelés vezetnek minden kötelék hanyatlásához.
Vannak, akik remegve hangoztatják kapcsolatuk érinthetetlenségét, mert a vita annak a jele lehet, hogy nem boldogok egymással. Van azonban különbség a destruktív, egymás vérét szívó veszekedés és a konstruktív, építő, negatív érzelmeinket megosztó, és megoldást kereső vita között. Ez utóbbinál a másik még fontos, kell nekünk, és ki akarjuk javítani a hibát. A segítségre, az együttműködésére vágyunk, mert a kapcsolatunk életjelet ad, és friss oxigénre, vérátömlesztésre vár. Minden konstruktív veszekedés alapja a szerelem, a törődés, a figyelem, és a harmónia iránti vágy, mert még számít, mert még fontos.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez