Amerikából jöttem, avagy az öt legjobb dolog az USA-ban, kicsit másképp
Most nem fogok útmutatót nyújtani a keleti part látványosságaihoz, egyfajta Mit és mit ne nézz meg, ha Amerikában jársz zsebkönyvként szolgálva. Nem fogom betűkké formálni véleményemet sem a szabadtéri moziról a Central Parkban, sem a latino Miamiról, sem arról, hogy a Top of the Rock Observatory miért éri meg jobban, mint az Empire State Building – ezeket talán majd egy másik írásban. Ez alkalommal egy túlon túl szubjektív, élményalapú beszámolót olvashattok az Amerikában töltött három hónapomról.
Chipotle
Az amerikai ételek sokszor sótlanok, zsírban úsznak, gyakran túl édesek és mindig egészségtelenek. Négy kilót híztam a nyár alatt, viszont egy dekát sem bántam meg. A napi ajánlott kalóriamennyiséget önmagukban túllépő hamburgereket és a sajtos-tükörtojásos bageleket örökre a szívembe zártam, de ami még elképesztőbb, hogy olyan kultúrák ételspecialitásait volt szerencsém kipróbálni, amikről magam sem gondoltam, hogy érdekesek lehetnek, vagy csak szimplán nem gondoltam róluk semmit. Egy eldugott reggeliző helyen ismerkedtem meg a kubaiak kókuszimádatával, kézzel ettem etióp egytálételt, egy hosszú este után hozott helyre egy salvadori menü, az abszolút kedvenc azonban a mexikói konyha, illetve a minden New York-i utcasarkon megtalálható Chipotle étterem. Saját magadnak állíthatod össze a tacodat/burritodat, és bármit választasz, az étkezés végére kóládat szürcsölgetve próbálsz majd megküzdeni a kajakómával.
A helyiek életstílusa
Kiemelném, hogy természetesen az amerikai nép sem tökéletes (még ha úgy is tűnt az első két hét izgalmai után, meg sem említve a hollywoodi szuperprodukciókat). Kivétel nélkül felszínesek és sokkal kevésbé értékelik a nehéz munkával elért sikert, a hozzáértést, műveltséget önmagában. Valami mégis van bennük, ami irigylésre méltó, ami magával ragadó. Sokan mondják, hogy nincs se történelmük, se kultúrájuk, mégis olyan patriotizmusnak voltam a tanúja, amire a legkisebb mértékben sem számítottam. Összetartanak. Pozitívak, nyitottak, és modernek.
Maine
A gyönyörű hegyvidékein, fenyőerdőin, eldugott tavain túl, Maine az USA legbiztonságosabb állama – autókat, családi házakat kulcsra zárni teljesen értelmetlen a helyiek számára, ahogy az is, hogy kerítést emeljenek otthonuk köré, vagy hogy biciklijüket ne hagyják ott lezáratlanul bármikor az út bármely pontján. Utánozhatatlan hangulatot árasztanak tengerparti városkái, ahol potomáron juthatunk hozzá a tenger gyümölcseihez, vagy a híres Maine-i homárhoz. Továbbá akkor se lepődjünk meg, ha néhány méterre tőlünk átszeli az utat az itt őshonos jávorszarvas, vagy ha fiatalokat látunk platón utazni (ami mellesleg teljesen legális), ugyanis Maine-ben mindkét jelenség mindennapos.
New York-i sajttorta
Tudom, tudom, már megint az étel, de hát nem hazudtolhatom meg magyarságomat, imádom a hasam. Amerika fancy desszertjei egyszerűek, természetesen túl édesek, de valahogy mégis működik a dolog. Van néhány must have, amit kötelező jelleggel javasolnék mindenkinek, aki az indiánok földjére teszi a lábát. Ilyen például az itthon is ismert csokis brownie, hiába isteni azonban a magyar változat is, az igazi mégiscsak az annyira könnyed amerikai, ami ránézésre is elolvad a szádban. Hasonló a helyzet a cupcake-kel, aminek egyik legcukrosabb, ugyanakkor ellenállhatatlan változata a Red Velvet cupcake (itthon vörösbársonyként ismert). Na, de térjünk a lényegre, igazi New Yorkernek születni kell. Válni csak úgy nem lehet, tűnni esetleg. Mondjuk akkor, ha epres sajttortát majszolsz a Bryant Parkban. A cheesecake-kel kicsit más a helyzet, ugyanis nagyjából semmiben nem hajaz magyar társára, sokkal krémesebb, csömörebb, és nagy csatát kell kiállnod, ha le akarsz gyűrni egy szeletet.
Nyári tábor
Amerikában rendkívüli népszerűségnek örvendenek a gyakran egész nyarakat lefedő, régi-régi hagyományokra épülő, szigorúan a semmi közepén fekvő nyári táborok. Kilenc hetet töltöttem el egy hasonló helyen, ahol Magyarországon sajnos nem ismert, példátlan összetartással és közösségtudattal találkoztam. A legmeglepőbb számomra az volt, hogy a táborozók egytől egyig (akárcsak a személyzet minden tagja) szívvel-lélekkel vettek részt a programokban, lehetett szó a péntek esti műsorról a tábortűznél, az indulók harsogásáról, vagy a színháború egy héten át tartó baráti, ugyanakkor véresen komoly megmérettetéseiről. Aki teheti, töltsön el néhány hetet egy amerikai gyerektáborban, hihetetlen mennyivel nyitottabbá, közvetlenebbé és türelmesebbé varázsolhat egy fél nyár.
Szóval több lettem. És most nem csak a pluszkilókra gondolok.
Sutus Dolli
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez