Álzöldülünk, avagy a plug-in hybrid meghajtás árnyoldala
A 2021-es év, de inkább az elmúlt két év a plug-in hybrid, röviden PHEV meghajtás évei voltak. Pár kivételtől eltekintve, szinte az összes autógyártó kihozta a maga konnektoros hybrid modelljét. Hihetnénk, hogy véletlen, de természetesen egyáltalán nem az, hiszen súlyos kvóták, bírságok sújtják a túl magas CO2 kibocsájtást.
Egészen pontosan 95g. Ennyi lehet az átlagos CO2 kibocsájtás 100km alatt/autó. Persze vannak mentő körülmények, türelmi időszak, de az elkerülhetetlen tény az, hogy minden egyes autógyártó súlyos ezer eurós bírságokkal számolhat autónkként, amelyek nem képesek ezt az átlagot megteremteni. Az Európai Unió milliárd eurós bevételekkel számolhat, amely összeget természetesen mi autósok fogjuk a vonal végén megfizetni, hiszen ezekkel a bírságokkal fogják terhelni a nem kellőképpen környezetbarát gépjárművek árcéduláit.
Ki így, ki úgy próbálja elérni, hogy a kvóta alatt jöjjenek ki a számai. Például a Tesla komoly bevételekkel kalkulál, hiszen a tisztán elektromos autógyártó plusz, ki nem használt kvótája egy lehetséges értékesíthető termék.
A tisztességes megoldás viszont, ha olyan motorokat, meghajtásokat terveznek, helyeznek forgalomba, amelyek károsanyag kibocsájtása a lehető legalacsonyabb. Így lett az, hogy 2021-től számos szívómotor kiszorult az európai piacról és vette át a helyét a kisköbcentis turbó. Emiatt lesz az, hogy előbb utóbb elfelejthetjük a csodálatos hangú és teljesítményű hat és nyolchengeres erőforrásokat.
Egy másik megoldás, hogy részben elektromos meghajtással egészül ki a hagyományos benzines (vagy némely esetben a dízel). Ilyen a mild-hybrid, valamint a címben is szereplő PHEV.
A plug-in meghajtás lényege, hogy a gépkocsi rendelkezik egy önálló elektromos meghajtási rendszerrel, amelyet, ha a tulajdonos külön feltölt, akkor vagy támogatja a hagyományos motort, így a gépjármű nagyobb teljesítményre képes, vagy akár önállóan is alkalmas arra, hogy mozgassa az autót. Az elmélet tehát csodálatos, hiszen a 100 kilométerre kalkulált CO2 nagyjából felére csökken, hiszen ezek az autók jellemzően 50-60 kilométert tudnak haladni tisztán elektromos üzemmódban. Ugye milyen fantasztikus?
Az jut ilyenkor mindig az eszembe, hogy a kedves fogyasztó, azaz autóhasználó mennyire környezettudatosnak és következetesnek van kezelve, amint kiad 1,5 – 2 millió forint pluszt a PHEV motoros változatért. Ugyanettől a fogyasztótól vettük el a műanyag szívószálat és adtunk a kezébe papírból készültet, hiszen azt már nem feltételezzük róla, hogy a szemetesbe – ne adj Isten szelektívbe - fogja dobni, amint elhasználta. Ha nem tölti fel a PHEV akkumulátorát, akkor nemcsak nem lesz képes a tisztán elektromos közlekedésre, hanem pont ellenkező hatást fog elérni. A nagy tömegű akkumulátor és a relatív kisebb benzines csak úgy ontani fogja kifelé a CO2-t, miközben a zöld szellemiség és a zöld rendszámtábla ott van az autó körül, illetve pontosan rajta is. tehát kimondhatjuk, hogy mindig az a feltétel érvényes, amit éppen politikailag szükségesnek tartunk. A műanyag szívószálat utáljuk, mert úszik a vízen, a fémdoboz elsüllyed, nem látszik, szóval az tök jó.
Mielőtt bárki azt gondolná, hogy plug-in hybrid ellenes vagyok, szeretném kijelenteni, hogy egyáltalán nem. Ez a meghajtási forma több szempontból is kiváló és igyekszem a következőkben ezt is kihangsúlyozni. De egyrészről ne feltételezzük azt, hogy ezzel a megoldással egyetlen fűszálat is megmentünk a földön, mert ez egyáltalán nincsen így. Aki környezetet akar kímélni az ne vásároljon semmit, amit nagyüzemek termelnek, főképpen ne autót. Vásároljon helyi termelőtől, járjon gyalog, tagadjon meg minden javat, ami távolabbról jön mint 100 kilométer, ja és míg el nem felejtem húst se egyen. Kicsit kellemetlen, hogy lélegezni akkor is fog, de ha az egész életét faültetéssel tölti, akkor talán megfelelően kompenzálja ezt a hibáját.
A viccet félretéve, mondjuk ki őszintén, az autózás nem környezetbarát, de lehet kevésbé romboló módon tenni. Ennek egyik módszere, hogy plug-in hybrid autót vásárolunk és nagyon fontos, hogy azt megfelelően üzemeltetjük. Szintén szükséges feltétel, hogy nem veszünk a szükségesnél lényegesen nagyobb autót, hiszen az álzöld létforma igazi szimbóluma például egy plug-in hybrid Cadillac Escalade. 5,8 méter 2,5 tonnánál nagyobb össztömeg. Igazi öko tudat. Persze tudnék európai gyártóktól is példákat hozni, de ezt szándékosan nem tettem.
Szóval adódik a kérdés, hogy ki, mikor és hogyan használjon PHEV autót? Mikor van a racionalitásnak egyáltalán szikrája, amikor emellett a hajtás mellett döntünk? Mert a tömegmédia azt mondja, hogy ez a jövő, ez az elfogadott mainstream és talán azt is ki lehet belőle hallani, hogy aki nem ilyet vesz, az 2025-től, vagy 30-tól már a homo sapiens nevet sem használhatja a fajtájának.
Különösen jól kell ismerni és tervezni kell tudni az autóhasználati szokásainkat, ha a hagyományostól eltérő motort választunk. A sokat megyek dízelt veszek, minden más esetben benzinest ugyanis már kevés a szelektáláshoz.
Azt szokták mondani, hogy a plug-in hybrid az elektromos autózás előszobája. Meg lehet belőle tanulni mindent, amit az elektromos autóról tudni kell, miközben nem érezzük a kilométer, vagy töltöttség parát a vezetés minden egyes percében. Ez pontosan így van!
A PHEV autóvásárló legfontosabb ismérve, hogy jellemzően nem megy többet napi 30-50 kilométernél. Vagy ha igen és mondjuk kétszer ennyit tervez, akkor is van egy hosszabb megálló félúton. Ez egyébként egészen gyakori eset, hiszen, ha autóval járunk dolgozni városon belül, vagy valamelyik közeli településről, akkor a munkahelynél várhatóan sokat fog parkolni a kocsi. Ha ez a távolság az elektromos hatótávolság végső határa, tehát ez a bizonyos cca. 50 km, akkor szükséges feltétel, hogy legyen töltési lehetőség a munkahelyen is. Gyakorlati tanács, hogy olyan PHEV autót válasszunk, ahol autópályás használat alatt ki lehet iktatni teljesen az elektromos motort. Nem minden típus ilyen, és ahol ez nem opció, pillanat alatt elfogy ilyenkor az áram a kocsiból, így a városi közlekedésre egy kósza elektron sem marad az akksiban.
PHEV autók esetében felejtsük el a rendszeres utcai töltést! Persze gyorsabb így tölteni, de ez a megszerezhető előny eltörpül azzal a macerával szemben, hogy oda kell menni, ott kell várakozni. Ezért a rövid hatótávért ez nem éri meg, elsősorban az idő miatt, és persze drága is. Persze kiváló alkalom egy bevásárlás, mozi idején így tölteni. Ezt ki is kell használni, ha lehet, de a napi gyakorlat valószínű nem ez lesz.
A fentiből következik, hogy nem ajánlom az ilyen típusú beruházást azoknak, akik nem rendelkeznek otthon, de legalább munkahelyi töltési lehetőséggel. Ez lehet egy sima 220V-os konnektor is, hiszen ezen keresztül is kifolyik az a mennyiségű áram 7-8 óra alatt, amely a teljes feltöltéshez elegendő. Így a következetes, napi otthoni töltéssel rengeteget lehet spórolni pénzben és károsanyag kibocsájtásban is. Hab a tortán, ha valaki napelemmel, vagy egyéb alternatív zöld energiaforrással rendelkezik otthon. Hiszen ebben az esetben garantált, hogy a felhasznált áram nem fosszilis energiahordozóból származik. Ez a tevékenység mindennapos kell, hogy legyen. Nem mindig kényelmes, néha fáradt az ember, amikor hazaér, és mást van kedve dugdosni, nem a töltőkábelt, de akkor sem szabad kifogást keresni.
Ha a fentieket betartjuk, akkor számíthatunk egyrészt arra, hogy a jelentős összegű beruházásunk, amelyet az alternatív meghajtásra költöttünk, 4-5 év alatt megtérül, másrészről nem érdemtelenül kaptuk meg a zöld rendszámot a gépkocsira.
Úgy gondolom, hogy a jogszabály alkotóknak is van teendőjük ezzel kapcsolatban, hiszen céges autóflották esetében a PHEV választása egyelőre nehezen indokolható. A Vodafone ugyan nemrégiben egy ilyen meghajtással rendelkező nagyobb flottát kezdett használni, de arra a kérdésemre, hogy miként fogják tudni rávenni a dolgozókat, hogy az otthoni áramot használják a céges üzemanyagkártya helyett, nem érkezett válasz. Ehhez ugyanis egész komplex módon kellene a céges autóhasználati költségek elszámolását átalakítani. Vagy az adott cégnek, mint egyéb juttatás, duplán kell adózni a dolgozók áramszámlája miatt. Lehet ez marginális problémának tűnhet, de fontos tudni, hogy a hazai újautó értékesítés jelentős része céges vásárlás. Így a nagytömegű elterjedésnek egészen biztosan gátja lehet, ha ez a rész nincsen rendezve.
Az, hogy mennyire a jövő a PHEV, arra nem tudok egyértelmű választ adni. Azt gondolom, hogy a közeli jövőben rengeteg alternatív hajtás fog megjelenni. Egészen biztosan jó, és működőképes alternatíva lehet ez a formája, ha feltételezzük, hogy nem csak az előnyök, hanem a környezettudatos gondolkodás vezérli az embereket. Feltételezzük?
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez