Állandó keresésben
Vannak láthatatlan energiaszálak, amelyek összekötnek minket. Sajnos a láthatatlanságuk miatt (és a tanulási folyamat okán) házasságot kötve gyakran olyan kapcsolatokba bonyolódunk bele, amelyek ugyan minket szolgálnak, de mégsem a mieink, mert bármennyire is szeretnénk, nem kötnek össze azok a bizonyos láthatatlan szálak.
Nem értem a férfiak jelentős részét - mondja egy férfibarátom. - Miért van az, hogy elvesznek feleségül egy gyönyörű, okos nőt, akiért bárki megőrülne, hálás lenne, megbecsülné, a tenyerén hordozná, ők meg állandóan kifele lesegetnek?
Bizonyára megvan az esetek jellembeli oka, de ennyi férfi és nő (mert tegyük hozzá, hogy a nők is gyakran tesznek próbát házon kívül) lenne jellemtelen? Persze, mondhatjuk, hogy ilyen ez a modern világ, már mindent lehet mindenkinek, de nem hiszem, hogy az emberi természet, ezt a nagy szabadságot ne a saját boldogságára fordítaná. Ráadásul itt ez a hihetetlen spirituális információáradat, amivel eláraszt minket az internet és minden csatorna, amin csak kommunikálni lehet. Nincs ember, aki ne értene minimális szinten az asztrológiához, ne igyekezne tudatosabb lenni, ne vállalna több felelősséget önmagáért, az életéért, a sorsáért. Ne lenne tisztában a karma fogalmával, azzal, hogy bármit teszünk, mint egy bumeráng, visszatér hozzánk az energiája. Ha jót, hát jót kapsz vissza: ha mástól, ha máskor, ha ki is kell várni, de az energia visszatér. Ha rosszat teszel, te jársz pórul, saját magad alatt vágod a fát, mert az az az eneriga talál rád. Ráadásul felgyorsult a világ, a karmarendezés is sokkal gyorsabb, mint valaha. Nincs idő hosszasan tépelődni, halogatni a döntéseket, mindenkit fejlődésre kényszerít az élet, emberként, férfiként, nőként egyaránt.
- Akkor mégis, miért? Miért nem növekszik az emberekben a tisztelet a másik iránt? Miért bámul egy másik nőt az a férfi, akinek csodás felesége van?
- Tovább keresgél – vetődik fel többekben a válasz. Ha nem is tudatosan, de mindenkiben ott az igény a másik felének a megtalálására. Mert igen, vannak férfiak, ismerek nem is egyet, akik a világ legnagyobb kujonjai voltak, elváltak, s mióta újra megházasodtak, rá se néznek más nőre, még véletlenül sem.
- Lehet a másik szebb is, okosabb, mint a feleségem – mondja egy ismerős –, nem érdekel. Azt hiszem, egész életemben arra a nőre vártam, akivel most élek együtt, s mivel mi egymás másik fele vagyunk, nincs oka további kutatásnak.
Hát ez lehet az oka annak, hogy a férfiak és a nők ki-kitekintgetnek a kapcsolatból. Hiába egymás társai szellemileg, anyagilag, sőt akár lelkileg is: ha nem az a nő, akkor nem az a nő… És ennek felismerése nem iskolázottság, pénz vagy bármi más kérdése: az ember, ha tudatában van, ha nem, felismeri az igazi társát. S aki kitekintget egy kapcsolatból, az a lelke mélyén tudja, hogy még keresi azt, mert maradéktalanul boldogok csak egyetlen emberrel tudunk lenni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez