Ha olyan autót keresünk, amely divatos, megbízható, olcsó fenntartású, modern technikát rejt magában, zöld rendszámot kaphat, hosszú útra is elindulhatunk vele, mert nem vagyunk kitéve annak, hogy találunk-e elektromos töltőt és mindamellett kényelmes családi autó, amelynek az ára is elérhető, akkor nem sok autó közül választhatunk. Az egyik lehetséges megoldás a Niro Plug-in.

Nagy érdeklődéssel fogadtuk a Niro plug-in hibrid változatát, hiszen a bevezetőben említett szempontok – és talán nincs is több szempont – mindegyike illik rá. Egyedi megjelenése pedig különlegessé teszi a többi úton közlekedő autóhoz képest.
Talán a Niro arányai, nem pedig a karosszéria egyes részletei a legfeltűnőbbek. Vonalai minimálisan hasonlítanak egy Sportage-éra, de csak talán annyiban, hogy ez is egy kompakt méretű SUV. Másfelől viszont alacsonyabb és rövidebb is nála. Míg a Sportage a méretei alapján a szegmens nagyobb autóihoz tartozik, addig a Niro inkább ebből a szempontból a kisebbek közé, hiszen 4355mm hosszával 1-2 cm-rel rövidebb, mint egy Skoda Karoq vagy éppen egy Nissan Qashqai. A Sportage viszont kifejezetten hosszúnak számít, 13cm-rel nagyobb, mint a Niro. Az aránykülönbség mégsem a hosszból, hanem sokkal inkább a magasságból következik. A Niro ugyanis 9cm-rel alacsonyabb, mint a márkatársa, amely jelentős különbség. A Niro kifejezetten laposnak számít az SUV-k között, hiszen csak 1545mm a magassága. Összehasonlításképpen egy átlagos magasságú sedan, egy KIA Ceed magassága 1447mm, az újonnan kijött XCeed (ami az előző emelt változata) pedig csak 5 cm-rel alacsonyabb.

A különleges arányokkal rendelkező Niro viszont kifejezetten nem a formájával hódít. Tervezési koncepciójának fókuszában az állt, és ezzel a KIA megelőzte a többi autógyárat, hogy univerzális módon, minden „új” típusú meghajtási technikára készüljön egy típus/forma. A Niro ugyanis kapható hibrid, plug-in hibrid, valamint teljesen elektromos változatban is. Formáját tekintve pedig egy ismert, megszokott formavilágú autó vonalát követi, nem egy megosztó forma, egy hagyományos SUV.
A tesztelt változat az úgynevezett plug-in hibrid változat volt. Ez azt jelenti, hogy az autó rendelkezik egy hagyományos benzines erőforrással és egy elektromotorral is. A normál hibridhez képest annyiban más, hogy az elektromos motor önállóan is képes a gépkocsit mozgatni. (zöld rendszámot az a gépkocsi kaphat, amely a külső energiaforrásból feltölthető, tisztán elektromosan legalább 25 km megtételére képes).  A Niro plug-in hibrid katalógus szerint 58 km megtételére is képes tisztán elektromos hajtással. Az akkumulátor tölthető külső forrásból, valamint menet közben, bizonyos szintig vissza is töltődik, mivel a fékezési energiát képes visszatölteni a rendszerbe. A visszatöltés mértéke a sofőr által szabályozható, ugyanis a kormány mögött helyet kapó +/- fülek (más, hagyományos meghajtású automataváltós autók bizonyos típusainál ezen fülekkel lehet fel ill. lefelé váltani manuálisan) segítségével szabályozhatjuk a visszatöltés mértékét 3 fokozatban. Ha a legerősebb fokozatot választjuk, akkor igazán intenzíven lassul az autó gázelvételkor, így gyakorlatilag egyetlen pedál elég a vezetési helyzetek 80%-hoz, és csak teljes leálláskor vagy erősebb fékezéskor kell a fékpedált is használni.

Technikai szempontból muszáj elmondanom pár fontos részletet, hiszen a Niro PHEV mégiscsak a modern technikáról szól, amely észrevétlenül dolgozik a háttérben.
Egy hagyományos 1.6 l-es szívó benzines motor van az autóban és egy 8,9 kW-os akkumulátor. Mivel két motorral rendelkezik, melyek akár egymástól függetlenül is képesek működni, ezért két töltőnyílás van a kocsi oldalán. Bal elől egy elektromos (type2 csatlakozóval – azaz nem lehet gyorstöltéssel tölteni), bal hátul pedig egy benzintank, mely az átlaghoz képest viszonylag kicsi, 41l-es. Nincs is szükség nagyobb tartályra, hiszen az elektromotorral közösen szédületesen jó fogyasztási eredményeket lehet vele elérni. Ennek mértéke nagyon nagyban függ a felhasználás mikéntjétől és attól, hogy rendelkezünk-e otthoni töltési lehetőséggel. Személyes véleményem, hogy amennyiben az otthoni töltés nem megoldható, akkor gondoljuk meg kétszer is, hogy plug-in vagy teljesen elektromos autót vegyünk. Az utcai töltés ugyanis nem egy biztos megoldás. A következők ugyanis bármikor előfordulhatnak: 1. foglalt a töltő és beláthatatlanul hosszú ideig várakoznunk kell, hogy sorra kerüljünk. 2. ugyan szabad a hely, de a töltőpont éppen nem működik.
Nem akadályozza a töltést ugyan, de annak költségét sokkal inkább, hogy néhány töltési ponton meglehetősen drágán mérik a kwh-t. Ha pedig itt töltünk, akkor a gazdaságos üzemeltetés erőteljesen csorbul.

Ha viszont olyan szerencsések vagyunk, hogy otthon és/vagy a munkahelyünkön is tudunk tölteni és ezek távolsága nem több mint 50km, akkor 1 literes fogyasztással, vagy még kevesebbel el tudunk járni. Persze ez utóbbi nagyon laboratóriumi lehetőség, de az biztosan kimondható, hogy 2-2,5 liter hosszútávon tartható. Normál hibrid üzemmódban sem fogyaszt az autó 5,5 liternél többet. Így pedig az elmúlt pár nap során a Niro-val sosem látott kevés pénzt hagytunk a benzinkútnál. Ez pedig önmagában csodás érzés. Ami fokozza a jó érzést az a komfort, amit a Niroban élvezhetünk.
Kényelmes az ülés, jól kezelhetőek a kezelőszervek, tartalmaz mindenféle vezetéstechnikai berendezést, amely a mostani legújabb autókban benne van, mint a sávtartó, adaptív tempomat, parkoló kamera stb. A kezelőszervek legmutatósabb eleme a középkonzol tetején elhelyezkedő extra széles, valamint tű éles monitor, amelyen a megszokott KIA rendszer fut. Erről azt kell tudni, hogy pofon egyszerű a használata, így nem tudom elképzelni, hogy bárki számára gondot jelenthet az elsajátítása. A telefonunk természetesen kitükrözhető USB segítségével, így pl. a Waze szélesvásznú változatát csodálhatjuk.
Vezetési élmény szempontjából sem kell a Niro-nak szégyenkeznie. Nagyon kellemes a futómű, kitűnően nyeli el az úthibákat, így nem kell összeszorított fogakkal gyök kettőig lassítani, amikor egy fekvőrendőrön áthaladunk. A kormány közvetlen és jó a fogása. Megtalálhatóak rajta a tempomat, valamint a hangerőszabályzón kívül a digitális műszerfal menüjének kezelői is.
A gyorsulása a két motornak átlagosnak mondható, így azért az elfelejthető, hogy Teslákkal versenyezzünk, de nem is hiszem, hogy erre naponta sokan vágynának. Ahogy említettem az ülések igazán kényelmesek, fűthetőek. Szintén fűthető a kormány is. Ezek a helyi fűtések azért fontosak, mert sokat tudnak segíteni a spórolásban, ha éppen erre vagyunk kihegyezve. Ugyanis ezek a pontok az elektromos rendszer segítségével működnek, míg a klíma működéséhez szükséges a benzinmotor is. Mivel viszonylag hűvös, de nem hideg időben volt nálam a Niro, ezért ki tudtam próbálni, hogy milyen az érzés, ha nem fűtöm az egész kocsit, csak az ülésemet és a kormányt. Úgy tapasztaltam, hogy 6-7 foknál ez egy teljesen működő alternatíva, kifejezetten jól működő megoldás.
Gondban vagyok, mert „elvárható lenne”, hogy soroljak fel pár hibáját az autónak, de most csak az jut eszembe, hogy nem az enyém. De ha nem akarom elviccelni a dolgot, akkor sem tudok komolyabb hátrányt, mint, hogy a csomagtartó inkább az átalag alatti (324l) és azt, hogy a hibridektől megszokott módon, az autópályán némiképpen zajos. Illetve nehezményeztem, hogy a váltókar mellett elhelyezett üzemmód kapcsolón, hiába van feltüntetve rajta, nem engedélyezi, hogy kizárólag benzines vagy éppen elektromos hajtást használjunk. A benzinmotor, ha éppen szükséges így is, úgy is bekapcsol, hogy besegítsen a működésbe és ugyanez igaz a villanymotorra is. Ez azért lényeges, mert 50-70km után, ha akarjuk, ha nem, a tiszta elektromos járáshoz elegendő töltés elillan. Illetve nagyon ügyesnek kell lenni, hogy ne fogyasszunk egyáltalán benzint.
Az előzőektől függetlenül a Niro egy kifejezetten remekbeszabott autó, amely ahogy a cikk kezdetén írtam, gyakorlatilag mindenre jó úgy, hogy kompromisszumot sem kell kötni.

• kia kia niro kia niro phev kia niro phev teszt kia niro plug in hibrid kia niro pulug in hybrid kia niro teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!