Aki szeretne boldogan élni valakivel, annak meg kell tanulnia boldogan élni egyedül
Aki szeretne boldogan élni valakivel, annak meg kell tanulnia boldogan élni egyedül. Persze ne túl sokáig, és ne bezárt szívvel, mert hozzászokást eredményez, szomorú életstílussá válhat, zsémbes, negatív vészmadarat formálva bárkiből.
Aki szeretne boldogan élni valakivel, annak meg kell tanulnia boldogan élni egyedül. Persze ne túl sokáig, és ne bezárt szívvel, mert hozzászokást eredményez, szomorú életstílussá válhat, zsémbes, negatív vészmadarat formálva bárkiből. Valahogy nem találjuk a középutat, nem tudjuk, hogyan kell érett lélekkel szeretni. Társastánc- és kapcsolatfüggővé tesszük magukat, pedig nem kell mindig társastánc, aki egyedül táncol is lehet szép, ha önmagával harmóniában mozdul, mert számára a tánc a lényeg. Az élet szeretete a lényeg.
Jobb társ válik abból, aki elég bátor volt az egyedülléthez. Mert egy fontos dolgot biztosan megtanult: egyedül lenni. Ha bárki azt gondolja, hogy erre a párkapcsolatban nincs szükség, akkor téved, mert egy érzelmileg érett személyiség megéli a saját autonómiáját, függetlenségét a párkapcsolaton belül is, miközben elköteleződését a társa felé nyilvánvalóvá teszi. Mindkettőnknek van levegője, autonóm birodalma, saját tere, énideje, magányigénye, örömöt hozó tevékenysége, legyen a magányigény teljesen természetes. A végén nagyot zuhan az, aki egészen alárendeli önmagát, ha egy éretlen, támaszkodó személyiség a párkapcsolatot terápiaként értelmezi, és csak akkor ragyog, ha az a másik ragyogtatja. A hosszú ideje egyedül élőkre kevéssé jellemző, hogy elsietnék a dolgokat és össze-vissza vetnék bele magukat tiszavirág életű kapcsolatokba. A tudatosság mindenképpen dicséretes, de mindenképpen kell a nyitottság, a spontaneitás, a játékosság, az elérhetőség érzése a szerelem számára, hogy ki tudja mondani a következő szavakat: készen állok, hajlandó vagyok, kíváncsi vagyok. Ezek nélkül nem lehet új párkapcsolatot kezdeni.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez