Akasztják a hóhért

Nagy játékos az élet, néha olyan mutatványokkal hozakodik elő, hogy az ember a hasát fogja a nevetéstől. Persze, ilyenkor csak szemlélője az eseményeknek, mert a valódi résztvevők számára messze nem ilyen vicces a helyzet. Olykor mégis úgy tűnik, hogy ők is értik a tréfát, s nem csinálnak belőle akkora ügyet, talán mert ők maguk is érzik: benne volt a pakliban, hogy ők is megjárják, s a legjobb, ha egy szót sem szólnak…

- "Adj egy dupla whiskyt martinivel!'' - ezzel a mondattal jött el hozzám a haverom – meséli egy férfi ismerősöm. - Na de mi a gond? – kérdeztem. - Óriási a baj, a felségemnek van valakije. – És te ezt honnét tudod? – Onnét, hogy kutattam a táskájában, és találtam benne egy csomag óvszert, amiből egy darab hiányzott. - És most mit tervezel? - Nem tudom mit tervezzek - mondta a barátom, akit persze egyáltalán nem kell félteni, mert ha valaki, hát ő nem hagyott ki egy nőt sem, aki az útjába került. Mikor a gyerekei óvodásak voltak, viszonya volt az összes ovis anyukájával, mikor a gyerekek iskolába kerültek, az iskola minden anyukája került sorra, szóval a “sajnálom” szó vele kapcsolatban szóba sem jöhet.

- Váratlan fordulat, amit valamiért sejtettem – folytatta. A múlt héten, amikor elmentem a gyerekekért edzésre, szólt a feleségem, hogy szoláriumba megy. Nos, a szolárium tőlünk öt percre van, maga a program hat perc, tehát az egész ügy negyedóránál semmivel sem igényel több időt. A feleségem elindult otthonról, én utána tíz perccel indultam a gyerekekért az edzésre, legalább másfél óra volt, míg mindkét gyereket összeszedtem, hazaértem, és a feleségem még nem volt otthon. Úgy tíz perccel utánam érkezett haza a szoláriumból. Na, de ez még mindig semmi. Tizenöt év misszionárius póz után ma reggel hátulról kellett csinálnom. Tudod te, mennyire utálok reggel szexelni?

– Tudom, minden férfi utál. – És más pózban: megáll az eszem! Szerinted meddig tart még a feleségemnél ez a szerető-ügy? - Nem tudom, de simán lehet, hogy a nyáron kitart. - Egész nyáron? Adj még egy whiskyt! Félek, - mondja - félek, mi lesz ebből. Mert ha, mondjuk, ezentúl rendszert csinálunk abból, hogy hetente négyszer-ötször összebújok a feleségemmel, hogy fogok teljesíteni idegenben?

- Ez minden? – kérdeztem. - Ez a legnagyobb bajod, hogy hogy fogsz játszani idegenben? - Nem, persze hogy nem. Végül is, igaza van, neki is jár egy kis kaland. A legtöbb, amit tehetek magamért és a kapcsolatért, hogy csendben asszisztálok a dologhoz, mint aki semmiről sem tud. Teszem a dolgom, még jobban, mint eddig, és közben izgulok, nehogy beleszeressen valakibe - a nők olyan érzelmesek!

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!