Ahhoz, hogy valami igazán a miénk legyen, tudnunk kell elengedni azt
Olyan sok mindenre mondjuk, hogy "bármit megtennénk" azért, hogy elérjük, pedig időnként gondolhatnánk a jó öreg "többet ésszel, mint erővel" mondásra, hiszen akár a munkánkban, tanulás során vagy magánéletünkben szeretnénk elérni a kitűzött célt, nem elég erősen dolgozni érte, célravezetőbb lehet, ha okosan alakítjuk a dolgokat.
Mindig kell valami, ami az út során tartja bennünk a lelket, egy olyan motiváció, amely segít folytatni olyankor is, amikor legszívesebben feladnánk. Azonban nem muszáj sem a motiváció, sem pedig a végcél mellett teljes mértékben elköteleződni. El kell fogadnunk, hogy a dolgok időnként változnak, méghozzá olyan módon, ahogy elsőre talán nekünk nem tetszik. Éppen ezért, ha nagyon szeretnénk valamit elérni, rugalmasnak kell lennünk és alkalmazkodónak.
Nagy igazság, hogy ahhoz, valami igazán a miénk legyen, tudnunk kell elengedni azt. Bár igaz, hogy nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, és elengedni valamit, amit nagyon szeretnénk, éppen csak annyira, hogy végül mégis a miénk legyen. Azonban fontos tisztában lenni azzal, hogy ha valamihez görcsösen ragaszkodunk, ha minden áron akarjuk, és már semmi másra nem is gondolunk, akkor valószínűleg csak azért sem fogjuk megkapni a sorstól, élettől, karmától - vagy nevezzük bárhogyan.
Nem szabad elfelejteni, hogy a tudás hatalom, ráadásul ez valóban egy olyan dolog, amit sosem vehetnek el tőlünk. Sosem lehet tudni, hogy mikor, milyen helyzetben éppen milyen információnak vesszük hasznát, így érdemes minél több lábon állni. Lehet, hogy éppen egy olyan dolog visz majd el a célunkhoz, amelyről sosem gondoltuk volna, hogy valaha is hasznát vehetjük.
Mindenért mi magunk vagyunk a felelősek.
Bár sosem szabad szégyellni, ha segítségre van szükségünk, viszont azt sem engedhetjük meg magunknak, hogy teljes mértékben valaki másra támaszkodjunk. Mindenki a maga sikerének a kovácsa, felelőtlen és ostoba dolog úgy küzdeni valamiért, hogy közben másoktól várjuk hozzá a segítséget ahelyett, hogy mi magunk megpróbálnánk a tőlünk telhető legtöbbet megtenni.
A cél elérésének a kulcsa a tervezésben van, hiszen hogyan juthatnánk el valahová anélkül, hogy legalább csak nagyjából sejtenénk az oda vezető utat. Természetesen ennek része az, hogy folyamatosan újra kell terveznünk, felül kell bírálni saját magunk akaratát, figyelembe véve a körülményeket. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy a hirtelen jött ötletek, a spontaneitás lehet a legnagyobb segítségünkre, különösen abban, hogy ne csak a cél elérését, de a hozzá vezető utat is élvezzük.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez