Aggódott, hogy lemarad valamiről

Hol kint, hol bent vagyunk egy kapcsolatban, s attól függően, hogy mit éltünk épp meg, próbálunk egy kicsit egyensúlyozni. Próbáljuk azokat a dolgokat, amelyeket megvontak tőlünk, vagy mi magunk megvontuk magunktól, nagyobb mennyiségben bevonzani az életünkbe, próbáljuk valamiféleképpen csillapítani az élettel szembeni az éhségünket…

-Életem egyik nagy szerelmével az volt a gond, hogy épp akkor jött ki egy hét éves kapcsolatból, ami nagyon megviselte, és ezért rendkívüli módon vágyott a szabadságra, a spontaneitásra, a kalandokra, az élményekre, szóval mindenre, amiben a házassága alatt csak kevés jutott neki – meséli egy barátnőm. Értettem, persze hogy értettem miről van szó, és igyekeztem partner lenni a dolgokban, de egy ilyen helyzet nem tartható fenn a végtelenségig, akkor főleg nem, ha neked alapvetően jó és boldog életed volt eddig is. A kapcsolatunknak ez az őrült mértékű élmény hajszolás vetett véget – mondja – az, hogy soha nem volt idő pihenésre. Állandóan menni kellett, hajszolni az élvezeteket, buliról bulira járni és behozni mindazt, amit az elmúlt években kihagyott. Folyton attól rettegett, hogy lemarad valamiről, hogy lesz olyan buli, amiben ő nem vesz részt, olyan mozi, amit nem lát, és olyan baráti összejövetel, amiből kimarad. Rettegett, hogy újabb éveket, hónapokat vagy akár egy percet is elveszteget a drága életéből, s nem lehetett elmagyarázni neki, hogy az embernek normális esetben nincs igénye az élet ilyen szintű habzsolására, vagy ha mégis, azt tudatosan, mértékkel teszi.

Ma már tudom, legalábbis úgy gondolom, hogy egyszerűen csak arra volt szüksége, hogy áteshessen a ló túloldalára, ahogy a házasságával is tette, hogy aztán megtalálja a középpontját, de azt nem tudtam kivárni. A végén már úgy volt velem, hogy: örülj annak, hogy itt és most te lehetsz velem, a többi dologra pedig nem tudok garanciát vállalni. Elfogadtam, egy idő után én is pont így álltam a kapcsolathoz, laza voltam, rugalmas, amíg nekem jó volt csináltam, aztán tovább álltam.

Most talán azt gondolod, hogy ez nem életem legjobb kapcsolata volt, vagy nem olyan, amilyenre egy nő alapvetően vágyik, de tévedsz – mondja – jó volt megélni vele azt a sok őrültséget! Jó volt egy kicsit, csak egy évre és nem tovább, kiszakadni a párkapcsolatok rendkívül komoly és szabályokba erőltetett világából, hogy aztán azzal a sok élménnyel feltöltekezve, amely mellette ért, tovább menjek és egy úgynevezett klasszikus, kiegyensúlyozott kapcsolatban folytathassam az életem. Ha őszinte akarok lenni, magam is megpihentem ebben a kapcsolatban, csak másképp.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!