Addig színlelünk, míg elfelejtjük kik vagyunk
Már az induló kapcsolatokban is az őszinte, tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább. Ne bújjon meg a kétség, minden egyes találkozásban.
Már az induló kapcsolatokban is az őszinte, tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább. Ne bújjon meg a kétség, minden egyes találkozásban. Ne legyünk egymásnak sebgyógyító, időrabló, vagy önbizalom-izmosító megállóhelyek, ahonnan bármikor továbbléphetünk egy másik, ígéretesebb opció kedvéért. Ideje lenne végre álarcok nélkül, szelíden, de határozottan kimondani, amire vágyunk, amit keresünk, és nem azon aggódni, hogy a másik majd hanyatt-homlok menekül az érzelemlavina elől.
Aki ugyanazt akarja, aki elkötelezettségre, társra, otthonra vágyik, az soha nem fog megriadni az őszinteségtől. Felnőtt emberi kapcsolataink gyakran csak lazák, felszínesek, és egyre inkább nyomaszt a felismerés, hogy az érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség, a felszínesség megszállta ezt a kort, és az őszinteség, a tiszta érzelem csak ritka madár. Az emberi kapcsolatok illékony érdekkötelékek lettek, a szerelmek csupán ideiglenes, sebgyógyító ámokfutások, aztán, ha egyikünk őszintén megnyitja a szívét, kezdődik a héjanász, a drámai összeveszések és nagy kibékülések, a se veled, se nélküled viszonyok, melyekbe valamiért mégis invesztálnánk.
Egyszerűbb őszintének lenni, mint terelni, színlelni, elhallgatni, hazudni. Nem könnyebb, de egyszerűbb. Így nem szükséges taktikázni, kegyes hazugságokon agyalni, nyugalmat ad, tiszta lelkiismeretet, így bátran, nyíltan bele lehet nézni bárki szemébe. Az őszinteség tehát bátorságot is jelent, ami nyílt, tiszta helyzeteket teremt. Őszintének lenni azonban gyakran nyílt konfrontáció, és van, hogy nem tetszik másoknak, a tükör, amit feléjük tartasz. Az őszinteség szelíd, és nem durva, a szeretet vezérli.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez