Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér?
Mostanság gyakori téma a szülés kérdése Magyarországon. Különböző videók és cikkek jelennek meg arról, hogy érdemes-e itthon gyermeket vállalni, vagy egyáltalán gyermeket vállalni bárhol is a világban.
Amikor a szülésről beszélünk, úgy hiszem nem elég egy oldalról megközelíteni ezt a kérdéskört. Az, hogy valaki érez-e magában késztetést arra, hogy vállaljon-e gyereket, az mindenkinek az egyéni állásfoglalása, és ebbe senkinek nincs beleszólása. Nő vagy, akkor is, ha életet adsz, és akkor is, ha úgy döntenél, nem ez a te utad.
Tény, hogy volt idő, amikor én sem voltam biztos abban, hogy készen állok-e erre. Hogy egyáltalán akarok-e életet adni egy gyermeknek úgy, hogy sok szempontból magam sem tudok mindenben tökéletesen helytállni. Valamint az is egy lényeges rész, hogy itt két embernek van ebben felelősége. Egy megfelelő társ nélkül egy nőnek nincs könnyű dolga. Egy gyermeknek két szülője van, ezt ne felejtsük el. Nekem nőként van ezért felelőségem, de a férfinak is éppen ugyanennyire. Mert valahol ez is része ennek. Az embernek nagyon tudatosnak kell lennie abban, hogy hogyan alakítja ki az életét arra, hogy egy kisgyermek a legmegfelelőbb mintákat lássa. Felelősséggel tartozunk, és ezt nem szabad elfelejteni.
Ezek a dolgok bennem is némileg félelmeket indukáltak, de valahogy a biológiai óra, és az idő ezt felülírta. Ma már tudom, hogy szeretnék gyereket. Szeretnék anyává válni. Viszont a kérdés azon részére, hogy mindezt itthon, ebben a kis országban, vagy a világ bármely más pontján szeretném-e megtenni? Erre a válaszom az, hogy számomra teljesen mindegy. Nem akarok helyrajzi kérdést csinálni ebből. Lehet emiatt megvetni, vagy elítélni, de nem aggódom emiatt.
Hiszek abban, hogy ezt nem köthetjük ehhez. Az én célom, és prioritásom azt képezi, hogy a gyermekem boldog környezetben nőjön fel. Hogy olyan otthont, olyan környezetet biztosíthassak számára, ami a lehető legstabilabb, legélhetőbb és legjobb számára.
Nem attól leszek jobb ember, vagy jobb nő, hogy fixen kikötöm, a gyermekem itt, ebben az országban kell, hogy megszülessen. Nem gondolom, hogy ezt bárkinek is ki kellene kötnie. Hogy miért gondolom így? Azért, mert én a magam részéről például szeretném autentikus környezethez szoktatni majd a gyermekemet. Szeretném, ha olyan dolgokat is látna, ami például környezeti adottságok szempontjából itthon nem biztos, hogy megoldható. Szeretném, ha multikulturális környezetben nőne fel, stb. És még hosszasan sorolhatnám a pro és kontra érveket.
De persze, ez csak egy szubjektív vélemény. A döntés a te kezedben van! És hogy anyává akarsz-e válni? Ez csakis a Te döntésed, senki másé!
További írások itt!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez