A világ első focimeccsének igaz története
Sokan nem tudják, de egy angliai kisvárosban valamikor az 1800-as évek végén 90 perc leforgása alatt sok dolog megváltozott, amiket napjainkban már evidensnek tekintünk. Történész berkekben máig folynak még viták az ügyben arról, hogy a Westendshire vagy a Southcastle tűzoltói csaptak-e össze a northminsteri pincérek csapatával, de hogy a világ bő másfél óra elteltével nem volt többé már ugyanaz, abban mindenki egyetért!
Vegyük csak sorra az eseményeket! A játékvezető üvöltését követően (ugyanis akkor még nem volt síp) elég volt két percnek eltelnie ahhoz, hogy John Smith, westendshire-i (vagy southcastle-i) csapos legkisebb leánykája legott szerelembe essék a Northminster snájdig csatárával. Újabb négy percen belül a kis Cathy már abban is biztos volt, hogy nem akar ő - apja szóhasználatával élve - "tűzoltófeleség" lenni, dacára a kiszámítható, ám tisztesen középszerű életet biztosító állami alkalmazotti fizetésnek. A kis Cathy kortársaival ellentétben karcsú volt és bögyös, továbbá egy, az 1820-as években lejátszódott norvég betörésnek, valamint dédanyja csapodár természetének köszönhetően tejfelszőke hajú is. Szóval ezt a kis Cathyt abban a bizonyos első 4 percben csúf barátnéja felvilágosította, hogy a csatárok a pincéri fizetésen túl meccsenként 10-20 ezüst penny-t is kapnak. Nem volt túl nagy pénz ez akkoriban sem, de ahhoz mindenesetre kellőképpen csábító, hogy egy 16 éves westendshire-i (vagy southcastle-i) leányka fejében megszülessen az addig ismeretlen fogalom: a focistafeleség. A szó pedig a mai napig nem bővült érdemi jelentéssel. Azóta is a döbbenetszőke, agyhalott, karcsú, de bögyös, gátlásokat nem ismerő nőstényt értjük a fogalom alatt. Ma csupán annyi változott, hogy a szilikon felhasználásának ötletes elterjedése több nő számára tette hozzáférhetővé a focistafeleség karriert, illetve az úgynevezett seggszáj (latin neve: anus mouthus) tudott még érdemben hozzátenni már a kezdetekben tűpontosan körülhatárolt paraméterekhez.
De lapozzunk tovább világ első focimeccsének krónikájában. A 30. perc derekán, ez biztos, mert a bíró kezdő üvöltését követően a westendshire-i (vagy southcastle-i) templomtorony órája éppen kettőt ütött, amikor is Michael Bobben a büntetőterületen belül egy hatalmas műesést mutatott be. Az ifjú Mike nem véletlenül volt a megtévesztés és a színjáték mestere, hiszen szabadidejében a northminsteri Vándor Tűz- és Kardnyelők Csimbummcirkuszának drámai színészeként is koptatta a világot jelentő deszkákat. A későbbi krónikák pontos dátumot nem említenek, de az biztos, hogy a Bobben família az apa folyamatos színészkedései miatt egyszer menekülni kényszerült a feldühödött szurkolók haragja elől, és úgy tudni, meg sem álltak Hollandiáig. Az új hazában a család biztonsága érdekében hírhedt Bobben nevet rögvest a sokkal inkább németalföldi ízű Robbenre változtatta. A családfő azonban nem tudott leszokni a bírók megtévesztésére alkalmas színészkedésről, így az angliainál békésebb környékbeliek viccesen csak 'robbenezők'nek gúnyolták a magukat unos untalan feldobáló labdarúgókat. Hihetetlen, de mégis igaz, hogy még mindig ugyanezen a meccsen szintén történt egy világraszóló esemény. Röviddel azután, hogy a fiúk 5:0-ás hazai vezetés, valamint a bíró üvöltését követően szünetre vonultak, a mindig harsány Jonathan Tricky azzal a bátor, egyúttal borgőzben fogant felvetéssel fordult szurkoló társai felé, hogy a második félidő hatalmas vendég feltámadást hoz majd, olyannyira, hogy a végén ők örülhetnek a végső győzelemnek is. Johathan Tricky okoskodását szinte mindig általános kacaj fogadta, és így volt ez most is. Hiszen ehhez a csodához úgy kellett volna a fonnyadt northminsterieknek legalább 6 gólt bevarrni a hazaiak hálójába, hogy eközben egyet sem kapnak. Lássuk be, nem sokan adtak volna ekkor egy lyukas ezüst sterlinget sem a tippre. A fogatlan Jonathan azonban nem volt annyira szénhülye, mint amilyennek sokan gondolták. Bátran feltett egy egész fontot tíz barátja minden egyes fontja ellenében, állítva, mire a bíró hármat üvölt, a vendégek örülhetnek a győzelemnek. Tudta ugyanis a ravasz ördög, hogy a Westendshire (vagy Northcastle) aranylábú csatárának van egy hozzá megszólalásig hasonlatos ikertestvére, ki egypetéjű rokonával ellentétben maximum vérhólyagot tudott rúgni egy labdára. Jonathannek nem volt más dolga, minthogy a gólvágót 5 font ellenében lecsalja a pályáról a második félidőre, így fogadási nyeresége még költségekkel együtt is tetemes maradhat. Az ikrek csereberéjéről, azaz összekeveréséről, valamint a tippelésből villanásszerűen levezette és megalkotta a napjainkban is ismert tippmix szót.
Mikor ezeket a sorokat írom, már ismeretes a mélyen tisztelt publikum előtt a kérdés: a németek nyerték meg a labdarugó világbajnokságot. Ez azonban mind lényegtelen, hiszen a labda kerek, a fű zöld, a pitschäk meg imádják a focistákat!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez