A tériszony hálójában-Vajon leküzdhető?
A tériszony, vagy más néven magasságiszony – latinul akrofóbia – a magastól való félelmet jelenti. Egy bizonyos fokig természetes reakcióként gondolunk rá, hiszen megakadályozza, hogy leugorjunk valamilyen nagyon magas helyről.
A tériszony bizony nem egy ritka jelenség. A probléma viszont ott kezdődik, amikor valaki irracionálisan erős félelmet érez a magasban, bárhol is legyen az illető. Erről a típusú természeti fóbiáról akkor beszélünk, amikor az illető felér egy magasabb helyre, és úgy érzi, hogy kimegy a lábaiból az erő, amikor a nagy magasságból a mélybe pillant, vagy amikor egy hegycsúcson, kilátón, toronyban, vagy egy lakás első emeleti erkélyén szédülés fogja el, és úgy érzi, nem kap levegőt, remegni, izzadni kezd, szívverése felgyorsul, hányinger kerülgeti, és olyan érzés keríti hatalmába, mint pl. hogy a mélység leakarja őt húzni magával.
A tériszony lehet veleszületett félelem, de vannak pszichológusok, akik úgy vélik, hogy gyökerei egészen egy múltbéli traumatikus eseményig nyúlhat vissza. De emellett akár az is megeshet, hogy azért alakul ki, mert valamelyik szülő idegesen reagált a magasságra, vagy csak szimplán egy szorongást keltő helyzet eredménye is az egész fóbia. Elég gyakori jelenség, egyes becslések szerint a lakosság 3-5 százalékát érinti. Többségében csak speciális helyzetekben jelentkeznek a panaszok, azonban vannak olyanok is, akiknél ez a jellegű félelem súlyosan megnehezíti a mindennapokat. Néhányan azt mondják, hogy ugyan nincs öngyilkos gondolataik, de mégis egyfajta késztetés hatalmasodik el rajtuk, hogy leugorjanak a mélybe. A tériszony nem csak az életminőséget ronthatja, nem csak élményeket vehet el, hanem akár a testi épségre is veszélyes lehet. Fontos tudni, hogy egyes betegségek, eltérések is előidézhetnek tériszonyt. Ide tartoznak egyes szembetegségek, mint például a fénytörési zavarok, szemtengelyferdülés, illetve a belső fülben található egyensúlyozó szerv eltérései.
Azt állítják létezik ellene gyógyszeres kezelés, de ez a módszer csupán csak elnyomja a tüneteket, de igazából nem orvosolja az alapvető problémát. Megszabadulni teljes egészében tőle nem minden esetben lehetséges. Mert elsősorban a specifikus fóbiák csak pszichoterápiával kezelhetők. Hiszen, aki le szeretné győzni a tériszonyát, annak bizony elsősorban a félelmeivel kell szembenéznie, ehhez pedig szakember segítségét kell kérnie. Ilyenkor a pszichoterapeuta, amellett, hogy biztosítja támogatásával a páciensét, félelmetes szituációnak teszi ki, így a páciens azt éli át, hogy félelmei nem válnak valóra, és így félelme fokozatosan csökken. Ahogy a beteg egyre gyakrabban találja magát félelmetes szituációkban, ezáltal megtanulja legyőzni a félelmét. A terapeuta nagyon sokat segíthet. Megtaníthatja a páciensnek, hogy hogyan viselkedjen egy- egy számára félelmetes szituációban, mit tehet a pánikroham ellen, és, hogyan tudja megnyugtatni magát a légzőgyakorlatok segítségével.
Ahogy már feljebb is írtam, a tériszony minden embernél másképp jelentkezik. Most szeretnék veletek egy személyes tapasztalatot megosztani, mégpedig, hogy a páromnál hogyan, mikor jött elő, mennyire súlyos, satöbbi...hogy, ha valaki esetleg nem vette volna észre a párján, a barátain, vagy saját magán, akkor talán ez most segíthet neki.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez