A szívnek nem lehet parancsolni, ha szeretni akar, hagyd, hogy szeressen
Sajnos megtörténik, hogy a szerelem nem akkor érkezik meg az életünkbe, amikor mi azt szeretnénk. Van, hogy egyszer csak hirtelen betoppan, lecsap, mint a villám, a legváratlanabb, és a legfurcsább helyzetekben, pillanatokban, sokszor, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. És néha olyan embert választ a szívünk, aki nem a legjobb nekünk. Olyan valakit, aki nem úgy szeret minket, ahogy mi szeretjük őt.
De te szereted. Csak ő jár a fejedben, annak ellenére, hogy látod a vörösen villogó vészjeleket, hogy ő rossz neked, rossz az amit csinálsz. De a szíved nem hallgat a jelekre, így te sem tudsz neki parancsolni, hagyod, hogy az érzelmeid vezéreljenek, és nem látod a fától az erdőt. Ő a te világod, a levegő, amit lélegzel, az étel, amit megeszel. A legédesebb drog, amit valaha kipróbáltál, és nem tudsz róla leszokni.
Ennek ellenére tudod, hogy soha nem fogsz vele együtt lenni úgy, ahogy te azt szeretnéd, a kívánt módon. Amiért imádkoztál annak idején, hogy az igazi nagy szerelmeddel élhesd le az egész életed. Tisztában vagy vele, hogy szenvedni fogsz, fájni, égni fog a szíved, de nem tudod megállítani a szívedet, hogy érezzen iránta, hogy szeresse. Tudod, hogy nem fogsz tudni megálljt parancsolni neki. Sajnos elfáradtál, és nem vagy elég erős ahhoz, hogy a helyes döntést meghozd, mert a szerelem, amit érzel már régen szétáradt az elmédben is. Nem érdekel téged, hogy úgy szereted, hogy ő nem szeret viszont, mert addig is szerethetsz.
Úgy gondoltad, erősebb vagy, de kiderült sajnos nem. Most egyedül vagy, egyedül kárhoztatod magad. Megpróbálod elengedni ezeket az érzéseket, de mindeközben sír a lelked attól a ténytől, hogy ti ketten soha lesztek igazi pár. Gyűlölöd is magad, a bátorságot, hogy beleszerettél. Emellett pedig látnod kell, hogy az emberek nevetve néznek rád, hogy mennyire naív vagy.
Én nem állok be a sorba. Talán mert ugyanazon a fájdalmon mentem keresztül, mint amin most te is. Talán, mert nincs jogom ítélkezni. Különösen úgy, hogy látom a szomorúságot a szemeidben. Mert csak tudod, hogyan is érzed magad. Mert csak te tudod, hogy miken mész keresztül. Nem baj, ha szereted. Jó, ha nyitva hagyod azt az ablakot, hátha szeretne később bemászni rajta. Mindaddig semmi baj, amíg készen állsz elfogadni a következményeket, ha úgy döntene, hogy elakar hagyni.
Szóval, szeresd bátran, ha ezt akarja a szíved. Ne érdekeljen mit mondanak az emberek, ne hallgass rájuk. Ez a te életed, a te választásod, a te döntésed. De tudd, hogy soha nem kényszerítheted őt semmire, amit nem akar. Tudd, hogy lehet holnap felébredsz, és rájössz, hogy feladta, lemondott rólad. Tudd, hogy egy nap akár ezer darabokra is összetörheti a szívedet. De, ami a legfontosabb, hogy tudd, ha ezek valaha is bekövetkeznek, akkor csakis te lehetsz majd az egyetlen, aki kihozhatja magát ebből a rendetlenségből, és te lehetsz majd az egyetlen, aki felállíthatja magát a padlóról.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez