A szerelem csak egy vad fantázia világ lenne?
Az elején még hosszú a csók és laktató. A kezdetekben még minden más eltörpül a rózsaszín szerelem mellett, mindent eldobsz, hogy vele lehess, betölti egészen a szívedet, és minden gondolatodat uralja a puszta létezésével. Az első hónapokban nem kell, hogy okos légy, nem kizáró ok, ha máshogy gondolkodsz, vagy ha egyáltalán nem gondolkodsz. De, ami itt megjelenik, sosem tart ki egészen a végéig.
Tudom, ez a kijelentés durva, pedig én aztán nagyon idealista vagyok. Csak hát vannak a tények és az is, hogy talán már nem vagyok annyira bolond, hogy elhiggyek mindenféle mesét. Hiszek a szerelemben, de abban nem, hogy semmit sem kell tenni érte. Abban nem hiszek, hogy fent lehet tartani személyes kontakt nélkül, mély beszélgetések és intimitás megélése nélkül. Szerintem mikor valaki azt mondja, hogy: „még mindig keservesen epekedem utána, pedig nem érinthettem és nem láthattam már évek óta”, az egy vad fantázia világot tart életben a fejében, amiben újra és újra kínozza magát az emlékekkel. Persze létezhet a szeretet, amit iránta érez, de az egyáltalán nem olyan elviselhetetlen, ahogyan leírja azt.
Először is, a szerelem maga, átváltozik egy mélyebb érzéssé, ha komoly. Szerintem a szerelem könnyen tud felszínes lenni. Szerintem a szerelem be tud csapni. De a mélyen elvetett mag, amit a másik ember táplál benned és virágoztatja ki törődésével és figyelmével, az már sokkal több, mint csupán a „hormonok játéka”.
Rengeteg lehetőség van a vágyban. Legszívesebben bepalackoznád, mert amikor megkapod az egészet, ami után annyit sóvárogtál, egyszeriben elpárolog, mint a kiöntött alkohol a pohárból. De igazából Te követeled, mert azt feltételezed, hogy ez az igaz szerelem. Később, szerelmes vagy még, de annyit kaptál már belőle, hogy olyan lesz, mint az almacsutka. Lerágod róla a húst, és félre rakod. Majd az megszárad, megrohad, megbarnul, összeaszalódik és egyáltalán nem is fogsz már emlékezni rá, az ízére, a csillogó piros színére. Megállapítod, hogy megint szerencsétlenül elbánt veled az élet.
Tovább mész. Elnyeli majd az élet és felhasználja, újra hasznosítja, visszaveszi majd a te almádat. Dobálja a világban. Ilyenek vagyunk, szeretünk szerelmesek lenni. Ragadozók vagyunk és függők. Megharapjuk, fojtogatjuk és ízlelgetjük áldozatainkat. Szerintem nem vagyunk rosszak, csak ilyen bennünk a hang. Bántunk és szeretünk. A gyors kielégülés érdekében nem adjuk meg a megfelelő mennyiségű időt egymásnak. Pedig az kell ahhoz, hogy tényleg boldogan tudjunk élni amíg a halál el nem választ.
Éppen ezért: Ha találsz egy olyan embert, aki egyedül versenyzik a világ összes gyönyörű dolgával, harcolj érte mindennap és ha meg van, akkor is! Ne szívj ki belőle mindent, ne akarj mindent tudni róla, mert „megrohasztod”. Vállald a felelősséget a kapcsolatotokban. Tartsd tiszteletben a határaitokat. Ne legyenek irreális elvárásaid saját szükségleteid kielégítésére nézve, és vizsgáld meg azt is, hogy te mennyire teszel ő érte. Tud, hogy mi az, amit kapsz, és mi az, amit adni tudsz. Nézd meg, hogy teljes emberként érkeztél e, vagy csak valamilyen fájdalmat akarsz kitömni a kapcsolattal, és ez által az adott pároddal, ami valljuk be, nagyon tiszteletlen dolog a másikkal szemben. Fontos, hogy a jelenben légy boldog a választottaddal, és ne keljen ezt dátumokhoz, eseményekhez kötni.
Szerintem olyan emberrel jó együtt lenni, akinek nem kell hazudnom arról, amit látok, gondolok és érzek. Azzal jó együtt lenni, aki tudja, hogy milyen embernek lenni és tisztában van azzal, hogy nehéz fogadalom ez az örökké-örökké. Olyan emberrel jó együtt lenni, aki tudja ki vagyok, akkor is, ha mindenki más, „rossznak” lát körülötte. Olyan emberrel jó együtt lenni, aki összetörné a szívét, hogy megvédje másoktól a tiédet, pusztán szeretetből és önzetlenségből. Olyan emberrel jó együtt lenni, aki felé úgy fordulhatsz, mint saját magadhoz. Akinek meggyónhatsz. Olyan emberrel jó együtt lenni, akivel kölcsönösek az érzéseitek, és feltudtok építeni egy világot. Egy olyat, ahová nem szivárog be a rothadás bűze. A mások bűze. Ha készen állunk rá, megérkezik ez a személy és minden más értelmet nyer általa. De ne feledd: DOLGOZNI KELL ÉRTE!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez