A szerelem, amiért megéri
Az érett szerelem az egyetlen, amiért megéri. Ez nem valami olyasmi, ahová csak meg kell érkezni, mint valami vendégségbe, és közös létünk működtetését, a felelősség súlyát a másik vállára helyezem.
Nem életállomás, ahová csak elfogadni megyünk, és egy limitált időre élvezzük az együttlétünk előnyeit, a gondoskodást, a figyelmet, a törődést, az érzelembőséget.
Egy éretlen kapcsolat olyan, ahová valóban csupán elvenni érkezünk, ahol elvihetjük, ami kell: figyelmet, szexet, elismerő szavakat, és a létező szeretetnyelveket, de soha semmit nem adunk vissza. Nem is akarunk ebbe a fejlődni, szárnyalni képtelen kapcsolódásba érzelmileg túlzottan invesztálni, ezért majdnem-szerelmünket örökké átlengi a szakítás szelleme. Sokszor olyasmit keresünk másokban, amit saját magunkban hiányként élünk meg. Azért van szükségem egy másik emberre, mert hiányosságaimat általa próbálom betölteni, törött darabjaimba illeszkedő, passzoló embertársamat keresem, aki ugyanott van darabjaira hullva, mint én. Ilyen az éretlen szerelem.
Az érett szerelemben kapcsolódásunk valódi, és megértjük, hogy soha senki másért nem tennénk meg ennyi mindent, nem raknánk bele ennyi energiát, nem viselnénk el ennyi jellemformáló, tükröt tartó konfliktust, hullámvölgyet, mélységet, hogy együtt jobbá váljunk. Mert a szeretet és az elkötelezettség akkor igaz és valódi, ha egymásért ezt az energiát a kapcsolatunkba mindig belefektetem, bármi történik. Még akkor is, amikor olyan válságokat élünk meg, amiről azt gondoljuk, soha nem tudunk felállni belőle. A megérkezés, a döntés csak a kezdet. Mert nem egy stagnáló, megrekedő állapotba érkezünk, hanem elkezdődik közös, izgalmas, önismereti utunk, melynek elején muszáj szívvel-lélekkel kimondani a következő szavakat: készen állok, hajlandó vagyok, kíváncsi vagyok, kompromisszumképes vagyok. Addig tart majd a kapcsolatunk, ameddig fejlődünk benne, ameddig együtt tartunk valahonnan valahova.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez