A szenvedélyen alapuló szerelem érzelmi hullámvasút, és nem maradhat tartós
A szerelem pozitív stressz, nem viselhető el hosszú távon. Folyton ezer fokon égni, mindig őrülten szerelmesnek lenni tehát nagyon egészségtelen volna.
A rózsaszín ködbe burkolt szerelem két-három év után megszelídül, átalakul, a kötődés érzése válik meghatározóvá, és bár a kapcsolatunk szoros és meghitt marad, mégsem marad ugyanolyan. Megtanulunk MI-ben gondolkodni, többes számban beszélni, a közös jövőt tervezni. Szerelmünk észrevétlenül lecsendesül, eljönnek a hétköznapok. Senki nem tökéletes, mégis egymás szemében tökéletessé válhatunk, elfogadjuk egymás hibáit és hiányosságait, esendő emberként szeretjük és tiszteljük egymást. Illúzióinkat jelképesen elégetve, valódi önmagáért szeretjük és értékeljük őt, aki társként mellettünk áll.
Sternberg amerikai pszichológus 1986-ban kidolgozott szerelem háromszög elmélete szerint a létrejövő és fejlődő párkapcsolatok három fontos pilléren nyugszanak. Az első az intimitás, ami nem a testek, hanem inkább a lelkek egymásba fonódása. A fizikai közelségen túl mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség. Azt jelenti, hogy átadom és megadom magam, mert van bátorságom szeretni és megmutatni a sebezhető énemet. A második pillér a szenvedély, erős fizikai és szexuális vonzódás, intenzív kapcsolódás, ami újra és újra élettel, energiával, fűszerrel tölti meg kapcsolatunkat. Az elkötelezett kapcsolatokban az érzelmi biztonság és szenvedély dinamikájának egyensúlyára kellene törekednünk. Az egyensúly nem terem magától, és nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szeretetteljes kötődést és a szenvedélyt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez