A szakítás mindenhogy fáj, dőlj bele
Fordulj őszintén magadhoz! Fordulj most a fájdalom felé! Nem kell semmit sem elnyomni, és nem kell azt hinni, hogy egy csettintésre jobb lesz minden! Nem kell belefeledkezned másba, hogy elnyomd az érzéseidet!
Most éppen az elmúlás és a halál állapotába kell beledőlnöd! Nem kell arra várnod, hogy elkapjanak mások, most csak is te kaphatod el magadat! Most magadnak kell bizalmat szavaznod! Nem kell erősnek látszanod, most inkább bátornak kell lenned a legmélyebb bánatod megéléséhez!
Nem kell hibáztatni magadat, de látnod kell, hogy mennyiben vagy te a felelős, hogy ide vezetett az út! Amikor az emberek a szakítás mellett döntenek, azon tettek összessége miatt következik: amit a kapcsolatban tettek és amit nem tettek meg.
Képzeljünk el egy bombát, ami annak a hatására kezd el vissza számolni, ha mi hanyagul kezdjük el karbantartani a nagy művet! Ha a tánc, a láthatatlan tánc megszűnik, ami a kölcsönös munkát jelenti egymás felé, felborul az egyensúly, és szinte el kerülhetetlen a robbanás! Addigra már az a fészek tele lesz elszáradt korokkal.
A legveszélyesebb helyé válik a világon! Még lehet kapálódzni, de fordul most a fájdalom felé! Már túl sok lett a méreg, amit nem tud feldolgozni a rendszer! Most fürödj meg a könnyeidben, hogy később a nap már süsse orcádat!! Most ne gondolj arra, mi lett volna ha! Inkább csak arra, hogy készen leszel idővel a következő kalandra!
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez