A romlott fánkon is cukros a máz
Mi, vagyis inkább általában minden ember, itt illik megtisztelni a kivételeket, eszméletlenül megkajál mindent, ami tökéletes. Meg sem fordul a fejekben, hogy amit tökéletesnek látunk, az soha nem az. A tökély utáni ácsingózás a lehető legtermészetellenesebb dolog a világon.
Rengeteg nő szaladgál az utcákon azzal a vággyal, hogy jön a szőke herceg. Ami persze nem lehetetlen, mert a herceg nem késlekedve meg is jelenik. Minden nagyon jó és minden nagyon szép, de mekkora gáz már, hogy el is vár dolgokat.
Nem elég neki, hogy a kocsijában, étteremben, wellnessben üldögélnek a maguk tökéletességével és jók az ágyban. Ezen kívül még minimum beszélgetni akar, lehetőleg értelmes témákról és szeretné, ha álmai nője talán a konyhában sem lenne teljesen sötét.
Az első csorba után még lehangolóbb, hogy eme herceg mégiscsak ember. Lehet, hogy nem rózsaillatú az ő lába sem, nem tökéletesen sármos, amikor elkapja az influenza, arról meg már ne is beszéljünk, hogy a családjával sem ártana jóban lenni. Hát még mit nem!
Ő letette az asztalra a tutit, amit most le kell tenni: úgy néz ki, hogy bármelyik nap fotózni lehet egy magazinba, az erkölcsei pedig határtalanok. Manapság nem kell több az élethez. Rendkívül fel vannak háborodva, ha valaki úgy nyilatkozik róluk, hogy egyszerűek. Esetnek egyáltalán nem egyszerű esetek, de nincsen szükség hozzájuk használati útmutatóra.
Photo by eclipse_images / GettyImages
Várom a pillanatot ebben az életben, amikor visszafordul az arány és több nő fog szaladgálni az utcákon, akik ha tökéletesen néznek ki, ha nem, akkor is dolgozni kell értük. Nem elég az alap külső+bankkártya kombináció, hanem újra fontos lesz az emberi tényező is. Amikor a férfiaknak nem lesz ennyi lehetőségük elgyengülni, amikor nehéz otthon az élet, mert lépten-nyomon csábítás veszi őket körül. Amikor nem dobnak el egy értékes ember, mert más könnyebben adta magát és őket pörgetik az ösztönök. Amikor majd nem azon lepődök meg, hogy egy férfi hátsó szándék nélkül udvarias, hanem azon ha nem az.
Ezen gondolat mentén, mélységesen tisztelem azokat, akik megmaradtak nőnek és vállalják magukat. Felvállalják, hogy meglepő módon nem egyszerűen működnek. Sok falba ütköznek, amiket könnyen ki lehetne kerülni, ha feladnák önmagukat, de ezt nem teszik meg. Kilógnak a mai világ soraiból és elég valószínű, hogy nekik nehezebb az élet. Ennek ellenére az is biztos, hogy sokkal igazibb.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez