A rendőrfőnök volt a maffia vezére
Az ember mindig máshol keresné a tettest...
A Szigorúan bizalmas lényege, hogy egészen máshol keressük a tettest, mint ahol az valójában van, akkor is, ha a rutinos krimiismerők soha nem lefelé tekintenek, ha nagy dolgokról van szó. Azoknak a vége mindig is odafent található.
Zeniális mozi Kim Basingerrel, Kevin Spacey-vel, Russel Crowe-val, és Danny DeVitóval. És olyan ötvenes évekbeli hangulattal, ahol bizony betekinthetünk a csillogó kulisszák mögé, ahol hullanak az emberek, és léteznek bizony jó és rossz zsaruk, és menő újságírók. És a máz, amely elfed mindent, ami valójában igazi, és marad a megszokott mosolygós, legbelül azonban velejéig romlott világ, amely nélkül nem jöhetett volna létre az amerikai álom.
Ami valójában nem más, mint jól kitalált hazugság a brutális valóságon, ahol a prostik, a bulvársajtó és bizony a rend őrei is úgy működnek együtt, hogy közben mindenki azt hiszi, hogy a dolgát végzi. Persze akkor és ott is akadtak, akik átláttak a szitán, de a végeredményt a legritkább esetben diktálta az a valami, amit tisztességnek nevezhetnénk.
Kim Basinger örömjátéka természetesen a hátán viszi a filmet, noha erre nincsen szüksége, mert maga a sztori is megáll a saját lábán, addig legalábbis bizonyosan, ameddig bele nem lő valaki, valahonnan, ahonnan senki sem számít rá.
Hogy miért is fontos képben lenni, és nem elhinni a narancsligetes tündérmesét, annak remek bizonyítéka az utólag is hiteles, és éppen ezért kortalan alkotás, amelyet érdemes évről-évre levenni a polcról.
Igaz, egy kicsit akkor újra és újra elvész az illúziónk.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez