A női táska mélységesen mély bugyrai
Férjem gyakran csodálkozva figyeli, miért kell nekem állandóan egy komplett menetfelszerelést a táskámban cipelnem, akár valami nomádnak. De már nem szól, mert tudja, úgyis rávágnám: én csak a legszükségesebb dolgokat hordom magamnál. Az alábbiakban a táskám tartalmát vettem górcső alá.
Mi, nők táska-szempontból is nagyon sokszínűek vagyunk. Akadnak köztünk kistáskások, nagytáskások, tarisznyások, márkás retikülösök, és olyanok is, akik a biztonság kedvéért egy egész hátizsákot hurcolnak ide-oda, mert abba a rózsaszínű kis vécéajtó is belefér. Én a legutóbbi típusba tartozom.
1. Sminkcuccok, hogy szexi legyek
Bárhol járok a nagyvilágban, vagy csak a sarki közértben, előfordulhat, hogy elkenődik a rúzsom vagy a szemfestékem. Ezt a táskámból előhúzott zsebtükörrel, egy kapualjba húzódva sebtében lecsekkolom. Majd beosonok valahová, hogy korrigáljam a hibát. Helyszínnek a Meki mosdója a legkiválóbb. De megteszi bármilyen bolt, ahol van tükör, például egy drogéria. És ha már bepottyanok ide vagy oda, bónuszként felfalhatok egy sajtburgert, vagy vásárolhatok egy új körömlakkot. Legutóbb egy kéket lőttem. UV-fényben is világít. Igaz, nem járok dizsibe, de legalább olcsó volt.
2. Szemüveg, mert rövidlátó vagyok
A szemem nem bírja a kontaktlencsét, ezért szemüvegre van szükségem. Mégpedig háromra, hogy mindig azt vehessem fel, amelyik passzol a szerelésemhez. Igen ám, de ha hét ágra süt a nap, inkább a dioptria nélküli napszemcsit biggyesztem az orromra. Baj csak akkor van, amikor jön a busz, és nem látom, hányas. Mellettem egy nénike megkérdezi, mire én sajnálkozva tárom szét a karomat. A három pápaszem közül ugyanis (amelyek persze mind külön tokban lapulnak) egyiket sincs időm előkapni.
3. A könyv, amit éppen olvasok
Falom a könyveket, az éjjeliszekrényen mindig les rám valamilyen regény. Annyira kíváncsi vagyok, mi következik az este olvasottak után, hogy indulás előtt bedobom a kötetet a táskámba. Így a buszon, metrón, villamoson is nyomon követhetem a cselekményt. Ez egyrészt szórakoztató, másrészt kész életbiztosítás a savanyú arcok ellen. Csak az a bibi, hogy időnként elfelejtek időben leszállni. Széll Kálmán tér? – gondolom szórakozottan, amikor bemondják. A Moszkva tér még odébb van. Metrózhattam vissza. A táskám eredeti alakja a múlté – alaposan eldeformálódott az őt kidagasztó könyvektől.
4. Fényképalbum, ugyanis érzelmes vagyok
Imádtam a nagymamámat, aki kilencven évesen is maximum hetvennek látszott. A jóképű férjemmel is el lehet dicsekedni. Mindig magamnál hordom a fotóikat – így bármikor előhúzhatom őket a tarsolyomból, pontosabban a táskámból, és diadalittasan bebizonyítom, nem a levegőbe beszélek. Felemelő érzés bezsebelni a sok hűt meg hát. Mert a nagymamám tényleg imádni való volt, a férjem pedig kész George Clooney vagy Russel Crowe, esetleg kettejük kereszteződése. Sőt, még annál is jobb.
5. Bevásárló szatyor és esernyő a praktikum kedvéért
Jó, ha nálam van az esernyő, amikor elered az eső. Rossz, ha nincs nálam, és mégis elered. Szóval úgy döntöttem, magamnál hordok egy összecsukható fajtát, különben tutira akkor tör ki a zivatar, amikor valahonnan kilépek az utcára. Természetesen a szintén összehajtható szatyor sem maradhat el, amiről ugyancsak bebizonyosodott: kell, mert általában hazafelé eszembe jut, hogy otthon ez meg az elfogyott. A közértben kapható nejlonzacskó egyrészt felesleges kiadás, másrészt snassz. Kiskosztüm, magas sarkú mellett lógázni irtó ciki. Igaz, én farmerben járok, de akkor is.
6. A háromszáz százalékos űrhajós-biztonság jegyében: minden!
Bevallom, a fenti kellékek közül mindegyik elengedhetetlen része a táskám tartalmának. Néha sajnálom is ezért magamat. Mert azok közé tartozom, aki bármit keres, csakis hosszas kotorászás után találja meg. Itt van például a kulcscsomóm, amire minden szempontból, mindentől függetlenül feltétlenül szükségem van. A legnagyobb kotorászás-kaparászás tehát a kapunk előtt zajlik, miközben szidom a táskámat, hogy az ég adta világon semmit sem lehet benne megtalálni.
Rados Virág
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez