A nindzsák világa
Amit az olcsó ninja-filmek szerettek volna láttatni velünk, annak nem sok köze volt a történelemhez és a valósághoz.
Történetük bizonyíthatóan majdnem másfél ezer évre tekint vissza, az első írásos feljegyzés róluk a Kr. u. 700-as évek elejéből maradt fenn, életük, szokásaik és persze kialakulásuk szorosan összefügg a japánok társadalmi rendszerének alakulásával. Ilyen formán a nindzsák ugyanolyan részei a japán társadalomnak, mint egykoron a szamurájok voltak.
Rejtőzködők
Legendává válásukhoz természetesen elengedhetetlen volt, hogy természetükből fakadóan rejtőzködtek. A nindzsák saját legendáriuma szerint a tenguktól, vagyis egy mitikus rejtőzködő élőlénytől származnak, a valóság persze sokkal prózaibb. Őseik főleg a hegyekbe húzódó befelé forduló harcosok, Kínából bevándorló, és buddhizmust terjesztő szerzetesek voltak, így a visszavonult életvitelük már igen korán, a középkorban szinte legendává emelte őket.
Elzárt közösségeikben a legfontosabb érték az egyén maradt, és persze a folyamatos harc. Az európai szerzetességgel összehasonlíthatatlan (hacsak nem a lovagrendeket vesszük) életmód ugyanakkor a hagyományosan tradicionális japán társadalométól is különbözött. Mivel sokkal nyitottabbak voltak az őket körülvevő rétegnél, azért az alkalmazott harci technikájuk is fejlettebb volt, így váltak a nindzsák ahhoz hasonlóvá, mint amit a filmekből ismerünk: bérgyilkossá. És még valami: a nindzsák sajátos társadalma mutatott egy roppant modern vonást: férfi és nő egyenrangú volt benne.
A középkori Japánt – Európához hasonlóan – igencsak nagyfokú széttagoltság jellemezte, így az egymás ellen harcoló földesurak szolgálatában gyakran találkozhatunk a lopakodás nagymestereivel, akiket ráadásul nem kötött a szamurájok harci kódexe, a busidó. Háborúban a nindzsák együtt mentek a reguláris hadsereggel, ám szerepük jóval összetett volt azokénál. Mindenféle diverzáns tevékenység, az ellenség zaklatása, kikémlelése volt a feladatuk, és szinte minden főúr seregében megtalálhatóak voltak.
Kitartásuk, ügyességük, a rendkívüli szorgalmuk tehát igen keresetté tette a nindzsákat, miközben alkalmazásuk nem járt a megbízóik számára jelentősebb kockázattal, hiszen megbízhatóságuk és titoktartásuk legendás volt. Ahogy módszereik is. A filmekből jól ismert eltűnések, hatalmas ugrások mind-mind hatalmas színjáték volt ellenfeleik megzavarására. A lőpor használatával és a robbanásokkal lehetett a potenciális ellenfeleket, például a szamurájokat megzavarni.
Így lettek a nindzsák a japán társadalom igazi árnyékai, akik csak elvétve léptek a történelem színpadára, igaz, akkor alaposan befolyásolták is azt. Testőrök, kémek, felderítők, és persze bérgyilkosok, egy legendás kor fiai és lányai.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez