A mosoly mindig győztes!

Amikor minden csillog, az ember hajlamos elfelejteni az út elejét, meg az utat is. Persze, ha abból az alapvetésből indulunk, hogy mi a különbség az úton lenni és a megérkezni között, akkor mindjárt rendben van a nézőpontunk, de a sok negatív energia tesz róla, hogy ha nem figyelünk, elveszünk a részletekben.

Az okosok a hálózatokat tartják a kiútnak, ami egyértelmű a laposodással, az új gazdasági törvényszerűségekkel, vagy éppen törvényszerűtlenségekkel vannak összefüggésben. A részletekben a lényegi értelemben semmi nincs. Ha mindenki a dolgát teszi, nincs miért megállni ott, ahol nem jelzi tábla, hogy várakoznunk, vagy feleslegesen magyarázkodnunk kellene. Sok-sok év gondolkodás mutatja, hogy mind a robotmunkának, mind a belső óránknak szinte minden tekintetben ellentmondó napirend olyan robbanásnak lehet táptalaja, amelyet a világ egyelőre képtelen kezelni. A forrongás szinte mindenhol ott van, sajnos nagyon közel. Az egyre nagyobb népességet a hátán cipelő bolygó pedig tudná a választ. Ám ameddig a felesleges dolgokat fogyasztjuk és nonstop kattogunk a semmin, semminek nem lehet békés kimenetele.

Csak és kizárólag az emberben magában van a megoldás. Minden ideológia ideig-óráig ad választ, hiszen a gyorsulásban képtelenség egy idő után biztonságot teremteni. Mindenkinek maga, és csak és kizárólag saját maga adhat harmóniát. És a hálózat modern lényege abban lesz, amikor ezek a külön kis harmóniák önmagukban is kellőképpen erősek lesznek, és mernek érdek nélkül összekapcsolódni, ahogyan minden elindult annak idején. A második Édenkert lehetősége csak és kizárólag a mi kezünkben van. Minden fegyvert le kell tenni mindenhol. A béke az egyetlen válasz. A paranoia öngyilkos. Az ezt követő öngyilkosjelöltek pedig egytől egyig mind született vesztesek. A mosoly mindig győztes, egyszerűen nincs ellenfele. És ez így lesz, amíg világ a világ.

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!