A mini Hummer – Suzuki Jimny
Az egyre bővülő vezetést támogató rendszerek, kütyük, olyan mértékben a hétköznapok részévé váltak 10-15 év alatt, hogy el is felejteni lassan, hogy milyen az igazi vezetési élmény. A Jimny olyan, régen elfelejtett érzéseket hozott elő, amit akkor éreztem, amikor megszerettem magát a vezetést.
Divatos a retro és számos autógyártó kezd el szépen lassan hozzányúlni a régen érintett modellekhez és teszik egyre korszerűbbé azokat, hogy kielégítsék a vásárlók modern technika iránti igényét. Gondoljunk csak a Mercedes G osztályra, mely klasszikus formájával hódít a tehetős vásárlók között, vagy a most, nemrégiben bemutatott Land Rover Defenderre, amely szintén újragondolva, de a klasszikus formai jegyekhez ragaszkodik. A Suzuki is hasonlóan tette, de talán egy kicsit másképpen közelítette meg a témát. Az 1970-es LJ alapjaiból származó mini terepjáró negyedik generációját dobta piacra két évvel ezelőtt.
Igen, a Jimny csupán 2 éves modell és mégsem kapható már hazánkban. Ennek pedig az egyetlen oka, hogy motorja nem teljesíti a 2020-ban életbe lépő, egyre szigorodó európai károsanyag kibocsájtási normákat. Mindig támogatom, hogy védjük a környezetünket amennyire csak lehet, de miután kipróbálhattam a Jimnyt, árnyaltam ezt az elképzelésemet. A Jimny esetében szívem szerint apróbetűs kitételt tennék a törvénybe és nevesítve a típust engedném, hogy a kis terepjáró továbbra is kapható legyen.
Túlzás? Higgye el mindenki, hogy nem! A Jimny-ben töltött minden pillanat egy fantasztikus élmény. Nem azért, mert tele van kütyüvel, nem azért, mert olyan menetteljesítménye van, amit más autó nem tudna és nem is azért, mert kényelemben kínál valami utánozhatatlant. Egyszerűen azért, mert összeségében baromi jó. Arra emlékeztet, amit sok évvel ezelőtt éreztem autóvezetés közben. Direkt kormányzás, a szívó benzines motor hangja. Részesen vagy az útnak, az autónak. Te irányítod közvetlenül, nem a technika. FANTASZTIKUS!
Formai szempontból a Jimny úgy lett egyedi, hogy számos eleme emlékeztet más terepjárókra. Arányaiban Mercedes G osztály, formájában Jeep Wrangler és a klasszikus Jimny jegyeket tükröző hűtőrács és kerek lámpák miatt egy mini-Hummer. A kis Suzuki egy igazi szemcsapda, szerintem többen nézik meg az utcán, mintha egy Porsche 911-gyel járnánk. Vagány, igazi terepjáró és cuki. Kicsi, de a szokatlan arányainak köszönhetően nem tűnik fel, hogy mennyire. Magasságához és szélességéhez képest rövid. Hosszban nem sokban különbözik egy VW Up-tól. Utóbbi 3540, míg a Jimny 3645mm hosszú.
A rövidsége ellenére a Jimny utastere mégis kényelmes helyet ad 4 felnőtt részére. Ennek oka, hogy gyakorlatilag nincsen csomagtartója. Alapállapotban egy notebook táska fér el benne, persze csak állítva. A hátsó ülőlapokat lehajtva viszont méretes lesz a csomagtér, persze ilyenkor kétszemélyesre csökken a szállítható személyek száma. Sebaj, valószínűleg elsősorban erre tervezték ezt a kocsit, hiszen a hátsó ablakok fixek, semmifélemódon nem nyithatóak ki. A kialakításban butaságnak tartottam a féloldalra nyíló hátsó ajtót, amit egy gázrugó tart kifelé. Nagyon oda kellett figyelni, hogy a széles ajtók ne ütődjenek oda valaminek.
Ahogy említettem semmiféle fölösleges extrafelszereltség nincsen a kocsiban. Elől elektromos az ablakemelő, van benne a kötelező sávelhagyás figyelő, klíma és nagyjából fel is soroltam a legfontosabb „luxus” funkciókat. Van helyettük viszont kapcsolható négykerék meghajtás és felezőváltó. A váltó manuális, 5 fokozatú és kifejezetten élvezetesen működik. Az áttételek jók és a hosszú váltókar precízen működik. Éreztem ugyan a hiányát autópályán a hatodik sebességnek, de így is megfelelő volt. A fogyasztás 6,8 és 7 liter között alakult.
Azt azért ki kell emelni, hogy a Jimny nem autópályára készült. Az 1.5l-es 100Le-s benzinmotor végsebessége 140 körül mozog, de érezhetően a 120 fölötti tempót nem szereti. De a formája és a funkciója miatt én ezt hibájának nem rónám fel.
Nagyon fordulékony, jól kezelhető. A rajta lévő ballonos gumik, a rövid tengelytáv miatt jó érzés vele kanyarodni és igazán jópofa, ahogy mindeközben csikorognak a kerekei.
Nagyon sok autót vezettem már életemben, de a Jimny az egyik kedvencem lett. Vastag fekete betűkkel jegyeztem fel a naptárba a napot, amikor vissza kellett adnom az 1 hetes tesztelés után.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez