A megbocsátás egy végtelenül félreértett dolog
A megbocsátás szerintem egy végtelenül félreértett dolog. Amolyan emelkedett pátosz, hogy attól leszel jó ember, ha olyanoknak is megbocsátasz, akik nem érdemlik meg azt.
A bocsánatkérés egyes esetekben meg sem történik.
Ha megtörténik ugyan, de nincs jóvátétel, a másik nem változtat a viselkedésén, akkor a bocsánatkérés üres frázis marad csupán.
Azért hangzott el, hogy te ne tudj haragudni.
A bocsánatot kérjük, tehát a megbántott, megsebzett fél privilégiuma eldönteni, adja- e azt ( nem kötelességünk, nem kell, hogy automatikusan adjuk is).
A megbocsátás nem feltétlenül jelenti azt, hogy mehet minden tovább. Megbocsáthatok úgyis, hogy a kapcsolatnak véget vetek.
Vannak megbocsáthatatlan bűnök. A megbocsátás nem feltétele a gyógyulásnak. (Jó ha megtörténik, de nem kötelező). Nem a harag fog megölni, hanem az ha elfojtod a haragod.
És végül, de nem utolsó sorban: ahogy nem lehet parancsszóra szeretni, úgy nem lehet megbocsátani sem.
A gyógyulás egy hosszú, rögös folyamat, nem jó, ha az utolsó lépéssel (megbocsátás, elengedés) akarjuk kezdeni.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez