Megbélyegzett emberek
Emberek vagyunk, sokat hibázunk, de jó esetben ezekből tanulunk, és ezek révén szerzünk újabb és újabb tapasztalatokat. Ugyanakkor minden egyes rossz döntésünk magával hozza azt, hogy lesznek olyanok, akik elítélnek majd. Akik megvetnek, akik ujjal mutogatnak, és pusmognak majd a hátunk mögött.
"Egyszer történt meg, egyetlen egyszer, hogy könnyelműen odaadtam magam valakinek. Sosem voltam az a fajta, aki kihasznál mást, vagy aki engedi, hogy mások kihasználják. De volt egy szakasza az életemnek, amikor meguntam az addigi állóvizet, amikor úgy döntöttem, tombolni van kedvem. Ám miután meghoztam ezt a döntést, mintha egy tollvonással áthúztam volna mindent, amiért azelőtt bizonyítottam."
Sokszor lázadunk azok ellen a bélyegek ellen, amiket magunkon hordozunk. Pedig szerintem az, hogy konkrét jelzőket aggatunk egymásra, egy természetes dolog. Ha valaki kivívja a tiszteletünket, akkor pozitív értékeket társítunk hozzá, ha átvernek, hazudnak nekünk, akkor megfogalmazódnak bennünk a negatív címkék is. Ez emberi dolog, ezek a bélyegek azért "kellenek", hogy ha nem is mindig, de az esetek nagy részében be tudjuk határolni, milyen emberrel is van dolgunk. Igen ám, de rólunk is alkotnak véleményt, mi is keltünk benyomást az emberekben. És sokszor bizony csak utólag tudatosul bennünk, mennyire fontos, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk mi a többi ember szemében.
"Több hónapnyi bulizás, újabb és újabb randik és kavarások után egyszer csak ráeszméltem, hogy milyennek lát a környezetem. Hogy milyen lányok csapódtak hozzám, és milyen férfiak keresnek meg - milyen ajánlatokkal. Nem akartam ez a nő lenni - könnyelmű és kacér. Nem, egyáltalán nem szerettem ezeket az új címkéket, amikkel engem illettek."
Igenis hazugság, ha azt mondjuk magunknak: minket ugyan nem érdekel, hogy mások milyennek látnak. Nem kell azért a fél világ véleményére adni, de fontos, hogy a közvetlen környezetünk milyennek lát minket. És tény, hogy amíg minden egyes pozitív jelzőért kőkeményen meg kell dolgozni, addig a negatívak egyetlen ballépés után kerülnek rá az emberre. Talán ezért is mondják mindig, hogy a felnőtt élet - felelősségteljes élet. A mi felelősségünk, hogy milyen tettekkel hívjuk fel az emberek figyelmét magunkra, hogy milyen képet alakítunk ki önmagunkról az emberekben. .
Mert ilyenek vagyunk, mi, emberek. Könnyen felejtjük el egymás jó tulajdonságait és alakítunk ki újabb véleményt - alig pár rossz tett alapján. És fordított esetben: arra vágyunk, hogy beszéljenek rólunk az emberek, hogy ne tűnjünk unalmasnak, szürkének mások szemében. De miután megkapjuk a negatív címkéket, jövünk rá, hogy jobb volt "kedvesnek", "megbízhatónak" lenni.
Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy milyen képet akar megerősíteni mások szemében. Mert a barátok, a családtagok, a szerelmek mindig tükröt mutatnak nekünk. És bár változunk az évek múlásával, formálódunk, közben nem árt néha figyelni arra, hogy milyennek látnak a szeretteink. Mert ők azok, akik hozzánk kapcsolják azokat a tulajdonságokat és jelzőket, amik valójában megilletnek, amik ténylegesen meghatároznak minket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez