A legszebb versek a Magyar Költészet Napjának alkalmából
József Attila 1905. április 11-én született. Születésnapja 1964 óta a költészet napja Magyarországon. Évről évre ezen a napon hagyomány, hogy irodalmi előadóesteket, könyvbemutatókat, költőtalálkozókat szerveznek, így tisztelegnek a magyar líra előtt. Különféle rendezvényeken klasszikus, és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Most jöjjön néhány gyönyörű vers ennek a jeles napnak alkalmából.
"Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna."
-József Attila-
Ha belegondolunk egész életünk során szinte minden érzelmünkre találtunk, és találunk a mai napig verseket, írók, költők olyan mondásait, amelyeknél azt érezzük:”olyan, mintha én mondtam volna”, „milyen igaz”.
Ha hiszed, ha nem, de az irodalom egész életed során jelen volt, és jelen is van a mai napig. Iskolásként biztos megtörtént, hogy nem mindig tetszett egy vers elemzése. Azonban egy-egy vers a mai napig minden korosztályt megérint. A pillanatnyi szerelmi csalódások, vagy a boldogság érzete, mind-mind egyformán megjelenhet a líra nyelvén.
„Hiába. Túl sokat álmodtam rólad.
Hiába tartalak most karomba zárva
Ölelhetsz, csókolhatsz, mindhiába!
Nem férsz közelebb.”
-Balázs Béla-
~
Az ő testét s az enyémet is,
Óh, tavasznak sokfajta nedve,
Száguldjátok be vetekedve.
Kicserélődve, fiatalon,
Szomorú kedvvel, víg haraggal
Legyünk mi két kárhozott angyal.
Legyünk a Tavasz gyermekei,
Kik arcukat vetik az Égnek,
Kik nedvesek s mégis elégnek.
Csönd legyen akkor az Ég alatt,
Bomolva, szökve, válva rügybe
Mi leszünk a Tavasznak üdve.
Mi legyünk akkor az Ég alatt
A legszebb két tavaszi jószág,
Túlzás, betegség, de valóság.
-Ady Endre-
~
„Csak a barát vonzalma önzetlen,
nincs benne érdek, sem az érzékek játéka.
A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat,
a legnagyobb emberi próba és szerep.”
-Márai Sándor-
~
Egy madár ül a vállamon,
Ki együtt született velem.
Már oly nagy, már olyan nehéz,
Hogy minden léptem gyötrelem.
Súly, súly, súly rajtam, bénaság,
Ellökném, rám akaszkodik,
Mint egy tölgyfa a gyökerét,
Vállamba vájja karmait.
Hallom, fülemnél ott dobog
irtózatos madár-szíve.
Ha elröpülne egy napon,
Most már eldőlnék nélküle.
-Nemes Nagy Ágnes-
~
„Tudod, az a legborzasztóbb, hogy nem felelsz, hogy nem tudunk beszélgetni. Ezt mindennél nehezebben bírom. (...) Ha olvaslak, hallom a hangodat. Nagyon sajátságos, de szerelmesebb vagyok beléd, mint bármikor életemben. Nem csak szeretlek. Szerelmes vagyok. Mint akkor, mikor még nem szerettük egymást ennyire, csak szimpla szerelmespár voltunk (...). Most minden más, erősebb, jobban kötő, de szerelem ez. Lehet, hogy soha senkinek nem tudom megmagyarázni kívüled, mert nem úgy kívánlak, nem azt, és mégis szerelem. Talán mert teljesülhetetlen, mert nem jössz, csak várlak.”
-Szabó Magda-
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez