A legnagyobb adósság az érzelmi adósság
Az ember gyakran olyan felelőtlen! Azt hiszi, hogy mindent lehet, hogy mindent csak úgy megtehet, hogy a pillanat örökké tart, hogy nem számít más, csak hogy itt és most minden a kedve szerint történjen.
Aztán persze minden elmúlik, s azt, ami a tettek után marad már nem szívesen nézegeti, mi több, ha tehetné, kitörölné az emlékét, s kitépné magából a rettenetes érzést, ami a lelkét nyomja.
Mert az ember odabent mindig mindennel tisztában van. Azzal is, ha szánt szándékkal megbánt valakit, ha uralkodik valakin és jellemtelenül viselkedik, ha tudatosan manipulálja a másikat, ha rossz irányba tereli, ha élősködik rajta, ha értelmetlenül elveszi az idejét vagy bármilyen más szeretet nélküli kapcsolatot hoz létre vagy tart fenn.
Utólag persze megbánja. Mert a tettek súlyát nemcsak a másik viseli, hanem az elkövető is. Az ő fejében fognak visszhangozni a szavak, amiket nem kellett volna kimondani, ő látja újra és újra a tetteket, amiket nem lehet visszacsinálni.
Buddha szerint az egyik legnagyob adósság az érzelmi adósság.
Mert nem lehet csak úgy, ha megbántunk valakit rendezni a számlát. Nem lehet méltatlanul kapott időt, energiát, figyelmet, szeretetet, törődést visszaadni, nem lehet egyetlen mozdulattal rendezni a szándékosan elkövetett bántalmazást, rosszindulatot, máson levezetett dühöt.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez