A klub első számú szabálya: senkinek egy szót se a klubról! - Harcosok klubja a film és ami mögötte van
“A klub első számú szabálya: senkinek egy szót se a klubról! A klub kettes számú szabálya: senkinek egy k..va szót se erről a klubról!” „Ha lenne egy tumorom, Marlának nevezném. Marla. A seb a szájpadlásodon rég begyógyult volna, ha nem piszkálnád a nyelveddel. De nem bírod megállni."
Chuck Palahniuk Fight Club c. baromi zseniális könyvéből filmet készíteni legalább olyan bátor tett volt David Fincher részéről, mint illegális harcklubot létrehozni vagy beköltözni egy vadidegenhez, aki egy mocskos, dohos, végletekig lepusztult házban lakik, és szappanfőzésből tartja el magát.
Ennél a filmnél pszichológiai vonatkozásról beszélni olyan lenne, mint azt a kérdést feszegetni, mennyire vizes az óceán. Rengeteget tudnék erről írni. Az egyik kedvenc rendezőm megcsinálta az egyik kedvenc íróm könyvének filmadaptációját. Az ezt jegyző író, Palahniuk csak azután lett igazán elismert a szakmában, miután ebből a könyvéből film készült. Minimalista és néha nyers, szatirikus írói stílusa a Kakofónia társaság ráhatása okán lép olyan keményen és kérlelhetetlenül, trágyás gumicsizmával a társadalom kényelmének ezüstkanalakkal és drága porcelánnal feldíszített asztalára. Csak kapkodjuk a fejünket. Aztán cinikusan összekacsintunk vele, mert igaza van. Legalábbis részben. A társadalomkritikának megvan a maga helye, és néha kellenek is olyan fórumok, ahol pontos és adekvát válaszokat lehet és kell is adni ezekre. Azért beszélek a könyvről, mert a film olyan szinten adja vissza a hangulatát és nyersességét, mintha a rendező az író fejében csatangolt volna egész addigi életében.
A film tele van szimbólumokkal. A kedvencem a szappané. Ez egy olyan tisztítószer, ami zsírból készült. A zsír pedig a jólét jelképe, a felesleg, a túlzás jelképe. És ebből a jelképből készül egy másik, ami pedig a dolgok megtisztítására szolgál. És az, ahogy Tyler (Brad Pitt) elmeséli a szappan történetét a sajátos stílusában, az megérne egy külön posztot. Nem mondok többet róla.
Tyler Durden figurája nem keresi az ajtókat, nem keres bejáratokat. Ott szakítja át a falat, ahol éppen megérkezik. Teszi ezt a főhősünkkel, a nevet nem kapott “narrátorral" is (Edward Norton), aki narkolepsziától szenved, és egy olyan társadalmi probléma tökéletes mintapéldánya, akit akár sikeresnek is tekinthetnénk. Egy multinacionális cég utazó ügynöke, állandóan úton. Felelősségteljes állása, jó fizetése van. Megvan mindene, ami az élethez kell. Elvileg. A belvárosi lakástól a legutolsó berendezési tárgyig. Mégis üres. És itt jön a képbe az író rendkívüli látásmódja. Több művében előkerül a csoportterápiák világa. És főhősünk a függőjévé válik ezeknek. Majd találkozik Tylerrel, aki egy pillanat alatt kirántja őt ebből a pöcegödörből, majd szembesíti saját magával, és a konzumerista társadalom “mindenfüggésével". Ezzel egycsapásra megváltoztatja emberünk útját. Egy olyan “csoportterápia" keretein belül, ami a “piskótaseggű puhányból néhány hét alatt edzett acéllá" változtatja a résztvevőt.
Nem a munkád vagy. És nem is a bankbetéted. Nem a kocsid vagy és nem a tárcád tartalma. Nem egy menő ruha vagy. Egy bohóckodó ganajkupac vagy a világban!"
Tovább nem mesélek róla, mert nem áll szándékomban elárulni a fontos fordulópontokat.
Amik viszont rendkívül érdekessé teszik a történetet, azok a felvetett kérdések. Mennyire fontosak a körülöttünk felépített társadalom rögeszmésen üldözött vágycsomagjai, amit a legtöbb, nyugati típusú társadalomban élő ember megveszekedetten hajt? Miért keverjük össze a szükségleteinket a végletekig eltúlzott kénylemmel? Hol van a társadalomkritika elfogadható szintje, és hol van az, ami már a zendülés kategóriája? Képesek vagyunk-e megválaszolni fontos kérdéseket, ha a saját gondolkodásunk mentén elszigeteljük magunkat a társadalomtól? Mi okozza a férfiak elférfiatlanodását? Vajon mindenki tanítható? És ha valaki úgy érzi, jó oldalra állt, honnan számít fanatizmusnak egy ügy melletti kiállás? Erre a válasz csak ennyi: “Az ő neve Robert Paulson. Az ő neve Robert Paulson!”
Ha megnézted a filmet, érteni fogod!
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez