A kiégés nem is olyan rossz dolog

Ilyen a belső kataklizma kívülről.

Az embereknek a kezdet a legfontosabb. Arról beszélnek, hogy miért kellett kijönniük az Édenből. Mindenben a minden. Ott van pontosan. Ott legbelül valahol. És láthatóan. A többi csak máz.

Ja, amúgy a kiégés nem is olyan rossz dolog. Mindegyik fázisának megvan a maga szépsége. A vége kellemetlen, de azért túlélhető. Olyasmi, mint egy infarktus, csak nem testi, hanem lelki. Olyan, mint egy kataklizma belül. De azért tovább lehet menni utána.

A világvége után is van világ. Kár, hogy a dinoszauruszok nem tudhatják.

Vagy Darth Vader sem tudhatta az elején, hogy úgy hozza el az egyensúlyt, hogy átáll a túloldalra. A végén meg vissza.

Ide-oda, amoda.

A történelem is ilyen közelről, amikor még nincsen megmagyarázva. Aztán egyszerűsítés, és tanítható. Lehet, hogy akkor kerül helyre minden. Távolabbról eltűnnek a kis dolgok. Onnan szinte semmi sem látszik a lényegből. Csak a massza. És az könnyen feldolgozható.

Critical mass. Ahogyan a biciklisek hívják magukat, amikor a fejük fölé emelik a drótszamarat.

A massza, ahogy a távolból látjuk.

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!